Folytattam az újraolvasásokat és próbáltam olyan könyvekbe belekezdeni, amik a "kis semmiségek" kategórián belül segíthetnek visszalendíteni az egyes történetek felé. Azaz, könnyen követhető, kellemes, garantáltan happyendes köteteket szedtem elő a bőröndömből. (Nem könyvespolcról, mert a költözés miatt jelenleg olyanom nincs.)

Egyelőre egyik választásom sem tenne ki önálló bejegyzést, de egy kis betekintést nyújtok így hó közepén arról, hogy haladtam. Jó hír, hogy egyre többször tudok már ismét belemerülni egy-egy könyvnek a világába és nem kalandozik el úgy a figyelmem, mint a karantén elején. (A karantént önkéntes alapon kell érteni, szerencsére a környezetemben mindenki egészséges, csak home office-ba kényszerültünk és a hét 90%-át itthon töltjük.)

Mutatom, milyen könyveket olvastam (újra) az elmúlt két hétben.

Graeme Simsion: A Rosie projekt - Újraolvasás. Néhány évvel ezelőtt már ömlengtem róla. Most a harmadik rész elolvasása után fogadtam meg, hogy akkor idén legalább az első kötetet ismét a kezembe veszem. (A második annyira nem fogott meg.) Hát, még mindig imádom ezt a karaktert és csetlő-botló kalandjait a feleség-projektje kapcsán. Jól összerakott kis sztoriról van szó, ismét sikerült többször is megmosolyogtatnia olvasás közben.

R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona - Még könyvtári szerzemény a könyvtárak bezására előtti utolsó vadászatomból. Amennyire nem vártam tőle semmit, annyira jól esett. Kellemes csalódás volt. Nyilván kiszámítható végkifejlettel, de ameddig oda eljutott, az tetszett! Jó humorral, randizós-városnézős-nyaralós kalandokkal, romantikával fűszerezve. A spanyol gasztronómia is szépen megjelent benne. Szerettem olvasni és ez volt az a kötet, aminek a végén azt éreztem végre, hogy ismét van kedvem olvasni.

Müller Péter: Örömről, játékról, önfeledtségről - Anno a 2016-os évet indítottam ezzel a kis kötettel. Most amikor a könyveket dobozoltam be, akadt a kezembe. Végül egy kis bőröndbe tettem, mondván, a bezártságban jól jöhetnek még a kötet gondolatébresztő idézetei. Egyik este el is kezdtem olvasgatni. Ezzel nem kell feltétlenül sorrendben haladni, inkább csak néha felütni valahol és máris talál benne az ember valami olyan mondatot, amiről aztán tovább tud gondolkodni, amíg álomba nem merül.

Ui.: Két könyvet is küldött húsvétra érintésmentesen a nagymamám. Innen is köszönöm neki! Vaszary János: Zörgetik az ajtót és Vaszary Gábor: Monpti. 

Ti tudtok ebben az időszakban olvasni vagy inkább mással foglaljátok le magatokat?