Müller Péter könyve fantasztikus indítása volt az újévnek. (Valójában Dan Brown Infernoja volt számomra 2016 első könyve, de az a bejegyzés egyelőre várat magára.)
Az Örömről, játékról, önfeledtségről az író Útravaló című sorozatának része, amely legfontosabb tanításait gyűjti össze. Ez a kötet hosszabb-rövidebb gondolatokat tartalmaz az életről, életművészetről, élni akarásról, boldogságkeresésről, hitről. Minden egyes oldala gazdagabbá tette az elmémet és simogatta, építette a lelkemet. Élvezet volt az olvasás. Általában esténként vettem kézbe a könyvet, hogy nyugodtan, lassan ismerkedjek meg a soron következő bejegyzésekkel és legyen időm elgondolkodni a jelentésükön. Azon, hogy hogyan tudnám őket beilleszteni a saját életembe, miként hasznosíthatnám akár az elkövetkezendő napon.
Biztos vagyok benne, hogy - bár hamar elolvastam a könyvet – még sokat fogom forgatni a lapjait.
Olvasás közben számos idézetet kigyűjtöttem, beszéljenek most ezek a helyettem:
„A bohóc az, aki játszik – nem az, akin játszanak!”
„Amíg tudatában vagy annak, hogy „én most táncolok”, addig az nem tánc! Csak ha eltűnik az „Én”, s azt érzed: „A tánc vagyok! A kezem, a lábam tánc! Az ölem, a szívem tánc!” – akkor kezdődik A TÁNC!”
„A bor ott legyen veled, ha jön a végítélet!”
„A valóság csakis gyerekszemmel látható.”
„Áss le magadban az öröm forrásáig, s fakadjon föl lelkedből a szabadság! És fürödj benne, mint rigó a víztócsában, mert ez a forrás örökké buzog.”
„A képzelet világa időtlen – a valóságé mulandó.”