Végre elolvastam a Rosie-trilógia befejező kötetét. Don Tillman kutatta a szerelmet, megtalálta és feleségül vette Rosiet, most pedig közös gyereküket és életüket terelgeti valami jó felé. Közben él a maga kis világában, mint tudós és a világ legjobb koktéljának keverője, mindezek mellé pedig "aszpis", azaz Asperger-szindrómával küzd. A Rosie-következményben az is kiderül, hogy fia, Hudson örökölte-e a furcsaságokat.

A Rosie-következményben Don és felesége, a kutatóorvosként tevékenykedő Rosie boldog házasságban élnek. Mint minden boldog házasság, az övék is energiát igényel. Vannak kisebb-nagyobb zökkenők az életükben. Ahogy Don mondaná, különböző projekteken kell együtt dolgozniuk. Ilyen például a Genetikaórai Bűntett: Don zseniális tanár, ám a gondolkodása kissé más, mint az többi emberé. Nos, a saját óráján mintegy véletlenül, rasszizmussal vádolják meg, amikor ő sajátos módon, színesbőrű diákjai segítségével ábrázol egy feladatot. Vagy ide sorolható maga a Hudson-projekt is: A 10 éves kisfiú határozottan másabb, mint osztálytársai. Viselkedése sokban emlékeztet apjáéra. Bizonyos tekintetben egy kis zseni, ám öntörvényű, zárkózótt és nem érti, miért kellene neki ugyanolyannak lennie, mint a többieknek, ha neki így jó, ahogy van. Nem buta ő, hanem... lehetséges, hogy autista? A szülei feszengve keresik a magyarázatot - a Hudson-projekt megoldása felöleli az egész történetet. Eközben apróbb projektek is közbejönnek: Rosie lavírozása a munkahely és a család egyensúlya között vagy pedig Don útkeresése bártulajdonosként, miután felfüggesztik az állítólagos rasszista megnyilvánulás miatt.

Ó, a koktélbár. Szóval Don nyit egyet. Amolyan családi vállalkozás. Van a könyvben egy leírás erről a kissé fura, mégis szuper helyről. Nagyon szívesen kipróbálnám és megkóstolnék egy Tillman professzor által kevert italt. Vajon más is így volt ezzel olvasás közben?:) A bár egyébként autisták számára lett kifejlesztve. Nincs benne hangos zene és erőteljes fények és nem kell tolongani rendeléskor, mert egy számítógépes rendszeren az asztalodhoz tudsz kérni bármit. Az italok tökéletes minőségűek és hőmérsékletűek, illetve van olyan helyiség, ahol nem muszáj beszélgetned senkivel. Egyszóval nem zavarhatja meg semmi sem a nyugalmadat. Amúgy én "átlag emberként" is odalennék egy ilyen helyért.

Hogy milyen volt újra Don Tillman bogaras életéb belecsöppenni? Fergeteges! Az első kötetet imádtam és ez a rész végre arra a stílusra hajazott újra. Önálló kötetként is megállja a helyét, úgy gondolom. Aktuálisnak is látom, hiszen egyre több sajnos a viselkedészavaros vagy épp autisztikus vonásokkal élő gyermek. Az érzékenyítő téma mellett azonban átjárja a regényt a szerzőtől már jól ismert humor is. Szinte minden oldalon felnevettem, miközben persze izgatottan vártam is, hogy mi lesz az egyes projektek végkimenetele.

Jól sikerült ez a könyv. Csak ajánlani tudom. A második részt nem hiszem, de az elsőt mindenképp újra fogom olvasni hamarosan.

Az első kötetről ITT, a másodikról ITT olvashatsz.