November nekem Szabó Magda hónap volt idén. Nem is olvastam (eddig) mást. Kezdődött a Nekem a titok kell c. gyűjtéssel, aztán a Régimódi történetre eveztem át, közben pedig újranéztem az Abigél filmet. Ami nem mellesleg még mindig az egyik legkedvesebb filmélményem. Az Abigél musical dalait pedig reggelente hallgattam. Szívesen elmennék ismét megnézni színházban is.
Mostanában rákaptam az életrajzi írásokra. A Nekem a titok kell is az. Kötetben meg nem jelent írásokat adott ki a Jaffa Kiadó Szabó Magdától. Novellákat, levelezéseket tartalmaz a mű, amelyek közelebb hozzák az olvasóhoz azt a nőt, akit egyes kortársai csak úgy emlegettek, hogy "élő irodalom".
Novellákat, vallomásokat, interjúkat, levelezéseket tartalmaz ez a gyűjtés. Sorban haladtam az olvasással, de akár szemezgetni is érdemes belőle. Egy-egy novellát elolvasni esténként vagy egy levelet. Elgondolkodni a csodaszép szavakon, kifejezéseken, amik a szerző tollából származnak. Szabó Magdát azért szeretek olvasni, mert emlékeztet, mennyire szép a magyar nyelv, csak ügyesen kell használni. Ő tudta, hogyan kell.
A novellákat korábban nem olvastam. Tetszett a Piri férjhez megy című. Megfogott, mert a számomra oly kedves Születésnapot juttatta eszembe a hangulata. Majdnem pont egy éve olvastam újra azt is. Úgy látszik a november az elcsendesedés és az ünnepre hangolódás hónapja már nálam - és ebben segítenek Szabó Magda alkotásai is.
Az írónő levelezései is érdekesek voltak. Jó érzés azt látni, hogy még egy szimpla levelezésben, barátokkal való beszélgetés közben is ennyire ügyelt a fogalmazásra - vagy épp, hogy nem kellett rá ügyelnie, hiszen ő egyszerűen ilyen szépen fejezte ki magát. Levelezőtársai többek között Gömöri György, Janikovszky Éva, Nemes Nagy Ágnes és Göncz Árpád voltak. Ezekben a beszélgetésekben látható, hogy épp hol tartott Szabó Magda pályája, melyik könyvéről értekezett kortársaival, melyiket küldte el ajándékba, milyen közszereplésre kérték fel éppen és magánélete hogyan alakult.
Összességében számomra ez egy élvezetes kötet volt. Olvastatták magukat a kevésbé ismert novellák, az interjúk és a levelezések pedig kerekebb képet adtak a szerzőről.
