Kicsivel több, mint egy éve nem született tartalom erre a blogra. A napokban viszont meglepve tapasztaltam, hogy valamiért több új kedvelője is lett a blog facebook oldalának. Hogy miért, azt nem teljesen értem, de most van időm és kedvem ide benézni.

Ez történt az elmúlt évben - life update következik:

Egy évvel ezelőtt még a vőlegényem szüleinél laktunk ideiglenesen és minden energiánkat elvette az, hogy felújítsuk az otthonunkat, ahova végül 2020. december 22-én sikerült beköltöznünk. Fontos volt számunkra, hogy a karácsonyt, ha még dobozok között is, de már itt tölthessük. Első napokban még a vízszerelés sem volt tökéletesre befejezve, a konyha romokban volt, két doboz tetejére elegánsan helyeztem fel egy műfenyőt és bőröndökön ülve eszegettük a bejglit a két ünnep között, de a boldogságunk határtalan volt. Emlékszem, hogy első éjszaka annyira izgatottak voltunk, hogy éjfélig beszélgettünk a matracon fekve (az ágy sem volt még összeszerelve), aztán éjjel fél egykor félénken megszólaltam, hogy annyira éhes vagyok... Túrós batyut ettünk az éjszaka közepén és semmi sem számított, mert végre itthon voltunk.

Év elején nem tétlenkedtünk, hamar kiderült, hogy az új otthon akkora megnyugvás és öröm volt számunkra, hogy a kisbabánk is már rögtön meg szeretett volna érkezni közénk. Enyhe émelygésekkel, majd később egyre hevesebb rosszullétekkel telt az újév első negyede. Így házasodtunk össze 2021. március 13-án, Covid 3. hullám kellős közepén, két tanús szertartás keretében, majd szűk családi körben ünnepelve.

A lagzinkat júliusra halasztottuk - már mindent megszerveztünk tavaszra, így szinte csak a  dátumot kellett módosítani. Na persze, át kellett szervezni mindent, de megérte. Természetesen nekem új ruhára is szükségem lett, ugyanis nyárra már a harmadik trimesztert is megkezdtük a  kislányunkkal.

A baba neme még májusban derült ki, ezt jól meg is ünnepeltük. Családdal is, barátokkal is, kollégákkal is. Megadtuk a módját, na.

Tavasszal még tapogatózva nézegettük a babaholmikat, azt se tudtuk, hol kezdjük a vásárlást. Vihogva mászkáltunk bababoltokban, hogy akkor most már "szabad" ilyen helyekre benézni, de mégis mi az, amire tényleg szükségünk van? Nyár közepére már alaposan belejöttünk a felkészülésbe és ma már ott tartunk, hogy akár már jöhetne is a baba. Azért még két hónapot maradhat bent, de az biztos, hogy egy-két apróság híján minden készen áll az érkezésére. Mi már nagyon várjuk!

Ez történt az elmúlt évben - olvasás tekintetében:

Ez nem lesz annyira mozgalmas, mint a fenti leírás. Ha a tavalyi év második felét nézem, ott eléggé komfortzónán belül mozogtam könyvek terén. A felújítás lelki és fizikai része annyira leterhelt, hogy egyrészt nem sokat olvastam, másrészt amikor igen, akkor az például kimerült Anna Todd Miután sorozatában és egy-két egyéb könnyed regényben. Nem segített a helyzeten az ismételt könyvtár bezárás sem. Év vége felé ajándékba vettem könyveket karácsonyra másoknak, amelyeknek egy részét én magam is átfutottam, mielőtt kiadtam volna a kezemből. Így innen ami emlékezetes, az talán a Meseország mindenkié c. egyáltalán nem darálnivaló példány (végül magamnak is megvettem), a Mindörökké Jóbarátok, illetve a Damaszt és paprikás csirke c. rendhagyó szakácskönyv.

Ezzel szemben idén már a 39. könyvet olvasom - és ebben nincsenek benne a kisbabámnak vett képeskönyvek, amikből már most fel szoktam neki olvasni egy-egy verset, kis történetet.

Az év eleje még döcögősen indult, de egyszer csak ismét megnyitott a könyvtár, oltás révén jogosult is lettem belépni és azóta úgy érzem sikerült bepótolnom a hosszú uborkaszezont. Remélem, még a várandósság végéig tudok majd könyvtárba járogatni, utána pedig majd belejövök a babával való mobilitásba. Fontosnak tartom, hogy ő is úgy nőjön fel, hogy könyvek vegyék körül és már korán elkezdjük az olvasóvá nevelést.

Amíg nem tudtam kölcsönözni, addig újraolvasással múlattam az időt. Tavasz óta azonban volt jó pár szuper könyvélményem. Néhány példa: Hadas Krisztina: Anyasors, Varró Dániel: Aki szépen butáskodik, Almási Kitti: Bátran élni, Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors, Ambrus Éva: Anya, kérek még!, Beth O'Leary: Otthoncsere, Marie F. Mongan: Szülés, ahol én irányítok!

Mivel elég hamar arra kényszerültem, hogy itthon maradjak munka helyett, szerencsére bőven van időm olvasni saját kedvemre vagy akár a szüléssel, babavárással kapcsolatos könyveket böngészni. Remek társam ebben egy nemrég beszerzett masszázsfotel/pihenőszék is, ami az egyik legkényelmesebb bútordarabunk. Ősztől remélhetőleg szoptatás közben is élvezhetem a kényelmét.

Lett egy új (könyves)polcom is, ami részben helyes kis tárolókat tartalmaz és elnyeli az elöl lévő cuccainkat, de természetesen közben már könyvek is kerültek egy-egy rekeszébe.

Ilyen volt tehát az elmúlt egy év. És nektek hogy telt?