Remélhetőleg a "Karantén könyvklub" utolsó része. Az elmúlt hét óta újra van bölcsi és már Budapesten is kezd újra beindulni az élet. Szóval vége a karantén üzemmódnak és ez egyet jelentett a könyvesboltok újranyitásával. Persze, eddig is lehetett volna rendelni online, de az számomra nem az igazi. Na meg jó pár Libri, illetve Allee utalvány várta, hogy könyvekre váltsam őket.

Most már csak a könyvtárak újranyitását várom. Még március elején voltam utoljára és azóta már rég elolvastam mindent, amit kikölcsönöztem. Sajnos, nem is volt olyan nagy eresztés a legutóbbi könyvtárazásom eredménye. Már az olvasójegyem is lejárt. Remélem, hamarosan ezen a téren is beindul minden.

Mutatom, miket vettem és olvastam el májusban.

Elizabeth Macneal: Babák városa - Könyvtári. Ígéretes címmel és borítóval. Még a fülszöveg és az alapsztori is egész jó lehetett volna. Sajnos borzasztó, unalmas és jócskán gusztustalan volt ez a kötet. Nem gondolom, hogy egy korabeli leírást csak úgy lehet szemléltetni, ha valakinek a székletéről ír a szerző bő fél oldalon keresztül, hogy megértsük, hogy nem volt rendes wc vagy papír.

Müller Péter: Örömről, játékról, önfeledtségről - Az önkéntes izoláció alatt többször is beleolvastam. Nem az elejétől, inkább csak fel-felütve egy-egy érdekesebb gondolatnál. Újraolvasás volt. Nem is mondanám, hoogy elolvastam, de most így május végén ismét elraktam, ezért gondoltam megemlítem. Sajnos még mindig nem a kész könyvespolcra raktam el, hanem csak a könyvekkel teli sporttáskába itt az ideiglenes szállásunkon. Na de hamarosan remélhetőleg be tudunk már költözni az új lakásba és visszakerül a méltó helyére.

És akkor jöjjenek a beszerzések, amelyek közül kettőt már szintén elolvastam. Nem hiába vártam már a boltok nyitását!

Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája - Az Éhezők Viadalának előzménytörténete, Snow elnök fiatalkorából. A 10. viadal évében játszódik. Imádtam. Egy nap alatt elolvastam. Annyira jó volt! Izgalmas és részletgazdag. Sok-sok apró részletet kaptunk a már ismert világból, még jobban bemutatta az írónő, hogy hogyan is kezdődtek a viadalok. Ráadásul mindezt egy antihős szemén nézőpontján keresztül... Zseniális ötlet volt! Nagyon várom, hogy elkészüljön ebből is a film.

Saul Austerlitz: A Jóbarátok-generáció - A másik kötet, amit imádtam. Nem volt kérdés, hogy a valaha volt legkedvencebb sorozatomról szóló kötetet meg fogom vásárolni. Annyira jó volt ismét belecsöppenni a Jóbarátok hangulatába! A könyv kulisszatitkokat árul el a forgatásokról, a színészekről, írókról. Végigmegy a 10 évados sorozaton és több jelenetet szinte szóról szóra végigvisz, miközben magyarázza, mi hogyan keletkezett. Kedvet kaptam, hogy elölről elkezdjem nézni ismét. Fantasztikus élmény volt olvasni!

Megvettem még és jelenleg olvasom:

Domique Barreau-Luc Millar: A boldogság francia titka - Nagyon vártam ezt a kötetet is. Olyasmire számítottam, mint a dán Hygge vagy A francia nők nem híznak c. kötet, de egy picit csalódás most ez a könyv nekem. Lehetséges, hogy olvasás után tovább adok rajta. Egynek nem rossz, de kicsit olyan semmilyen. Mint egy katalógus Franciaországról. Szép leírások és képek összeállítása. Akkor már az előbb említett Mireille Guiliano kötet vagy a sorozat egy másik része, A francia nők karriert csinálnak sokkal ötletesebb, összetettebb írások erről az életstílusról. Úgy érzem, most bedőltem az amúgy igényes borítónak, címnek és ígéretes tartalomnak.

+1: Jelenleg is olvasom, nagymamámtól kaptam: Vaszary Gábor: Monpti - Ha már párizsi hangulat, akkor ez a kis regény egész jól elkapja. Maga a történet nem olyan sokatmondó, de a leírások, az apró kis részletek, illatok, ízek, hangulatkeltő ábrázolások nagyon tetszenek. A szerző testvére, Vaszary János volt eddig előttem ismert. Nem tudom, mennyire másolták egymást, de a Szajna-parti kalandot már többször olvastam korábban és néha mintha szóról szóra megegyeznének egyes részek, illetve maga a cselekmény is itt-ott. Mindkét könyvben ott van a hotel, a magányos magyar fiatalember, akinek elfogyott a pénze Párizsban, a reményelen szerelem vonal... Az eddigiek alapján a Szajna-parti kaland ötletesebbnek tűnt a pályaudvaros történetszállal, a Monptit azonban a szerző saját illusztrációi teszik különlegessé.

Ti mit olvastatok a korlátozások (remélhetőleg) utolsó hónapjában?