A mézeskalács házat már olvastam és nagyon izgalmas volt. Amikor a könyvtárban szembe jött velem az Aludj csak, kicsim!, ami a szerző újabb regénye, rögtön lecsaptam rá. Nem bántam meg.

A stockholmi Hammarby-rendőrség értetlenül áll egy Fülöp-szigeti nő és két kisgyermekének gyilkossági ügye előtt. Az áldozatok békésen, kihűlve, és elvágott torokkal fekszenek az ágyban. Az elkövetőnek nyoma sincs, de a kérdések száma egyre csak nő: Miért él a gyerekek svéd apja elszigetelten, úgy, hogy szinte semmi kapcsolata a külvilággal? És honnan volt pénze a takarítással foglalkozó anyának egy több milliót érő lakásra?
Conny Sjöbergnek meggyűlik a baja a nyomozással, Jens Sandén az infarktusa következményeivel dacol, Petra Westman továbbra is erőszakolója azonosításán fáradozik, kollégájuk, Einar Eriksson pedig egyszerűen köddé válik…

Carin Gerhardsen regénye A Mézeskalács ház és a Mama, papa, gyerekek után a svéd krimisorozat harmadik része.

Carin Gerhardsen megint jót alkotott. Az biztos, hogy a gyerekekkel valami problémája van, hiszen már a Mézeskalács-házban is megjelent ez a vonal, a Mama, papa, gyerekek is szerintem ilyen témájú lehet és az Aludj csak, kicsim! is valahogyan behozza a gyerekekkel kapcsolatos szörnyűségeket.

Ezúttal egy nőt és két gyermekét találnak elvágott torokkal és a rendőrség hamar elindul egy nyomon - ám ez a nyom nem biztos, hogy jó felé vezet. Senki sem az, akinek mondja magát, különböző titkokra derül fény a múltból, eközben pedig a rendőröknek a jelennel és a saját problémáikkal, magánéleti válságaikkal is meg kell küzdeniük. Ezt a szálat, a krimi a krimiben vonalat érdekesnek találtam, hiszen jól rávilágított arra, hogy sokszor nem is gondolnánk, hogy mivel kell szembenézniük azoknak, akiktől mi várunk segítséget. Csak elvárjuk, hogy megoldják a gondjainkat, de közben nekik is számos akadály adódik az életükben.

Bár a sorozat második részét még nem olvastam, ez nem okozott problémát a történet megértésében, hiszen a cselekmény mindig változik, csak a nyomozóbrigád állandó. Alkalomadtán majd pótolom a hiányosságot, szívesen veszem kézbe az írónő köteteit.

Számomra ez a regény kicsit nehezen indult, de aztán sikerült belelendülnöm és a végén már csak úgy faltam az oldalakat. Izgalmas, magával ragadó, hátborzongató történet volt. Valamilyen szinten végül sajnálatot éreztem a gyilkos iránt, hiszen volt a múltjában fájdalmas momentumok, amik a jelenbeli tetteire késztették.

Ajánlom annak, aki egy jó krimire vágyik, de ha teheted, inkább kezdd a Mézeskalács házzal és haladj sorban az egyes részekkel!