Carin Gerhardsen: A mézeskalács ház
2015. május 22. írta: Lulma

Carin Gerhardsen: A mézeskalács ház

-a laissez-faire nevelői attitűdről, krimibe ágyazva

871088_5.jpgFülszöveg: „Rejtélyes gyilkosságok tartják rettegésben Stockholm békés lakóit, a véres puzzle kirakása pedig Conny Sjöberg felügyelőre és kis csapatára vár. Sorra kerülnek elő a holttestek, egy zseniális és elfajzott sorozatgyilkos mestertervének áldozatai... de mi az indíték? Harmincnyolc évvel ezelőtt kinyílt egy ódon villa kapuja, és kisereglett rajta egy csoport óvodás. Majd újra megcsikordult a rozsdás vasajtó, s félve előbújt még egy kisfiú és egy kislány. Ami ezután történt, annak nem lett volna szabad megtörténnie... Az igazság pedig elviselhetetlenül fájdalmas... (…)”

Laissez-faire (ráhagyó) nevelői attitűd. Vezetés hiánya. A csoport tagjaiból kivált informális vezetők hozzák meg a döntéseket. Erről szól A mézeskalács ház. Egy óvónő, aki nem tesz semmit. Nem fegyelmez, nem jutalmaz. Csak „ráhagy”.  A hat évesek pedig elkezdenek egy kegyetlen játékot. Négy vezető egyéniség irányítja a többieket. A célpont pedig Thomas és Katarina. Vajon milyen hatással lesz az állandó kínzás, óvodai terror későbbi életükre? El lehet-e felejteni az örökös megaláztatást? Nem. Mély nyomot hagy mindkettőjükben. Egyikükben pedig gyilkos ösztönöket szül.

A könyv vége felé fogalmazza meg a már idős, visszavonultan élő óvónő, hogy meg kell húzni egy határt, ami az óvodában történik, az az ő felelőssége. Ami a kapun kívül, az már nem. Így valójában kérdéses lehet, hogy ráhagyó-e a nevelése, de jelleméből adódóan és egy-két megjegyzésből szinte biztosak lehetünk benne, hogy bent sem tett semmit a konfliktusok megoldása érdekében. Amit nem értek: hogy lehet, hogy egyedül mentek haza a 6 éves gyermekek az oviból??? Szülők?

Az üveggyerekek és A tetovált lány után ismét egy kiváló svéd írás. Húsgombóccal, mindennel. Egyébként szétszórt voltam a könyvtárban és csak felületesen futottam át a könyv tartalmát. Valahogy misztikusabbra számítottam és arra, hogy a gyilkos gyerekekre vetíti ki a felgyülemlett frusztrációt. Ez az elméletem az első gyilkosságig élt, mert pl. a nyomozó és az első áldozat is többgyermekes családapa volt és a családi életüket nagyon részletesen mutatta be az írónő. Aztán nem így történt. Talán izgalmasabb lett volna. Így hamar rájöttem, ki lehet a tettes. Szinte az első oldalakon ott az információ.

Nem éreztem azt a vérfagyasztó izgalmat, amit ígérnek a hátsó borítón, de azért kellemesen borzongató volt. Tetszett a krimi a krimin belül, azaz a női nyomozó saját kis kalandja, miközben folyt a gyilkossági nyomozás. A címet nem teljesen értem, a nyitójeleneten kívül még csak a közelében sem jártunk az óvoda épületének, felteszem az volt a „mézeskalács ház”. Összességében jó volt, olvasmányos. A befejezés lehetett volna erősebb, de majd adok még esélyt ennek a rendőr brigádnak, a regény következő részében is ők nyomoznak.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lulmakonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr97483550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása