Vártam ezt a könyvet, de sajnos csalódás volt számomra. Unalmas és bosszantó. Hogy valaki ilyen sekélyes legyen és csak a férjfogás érdekelje… Semmi másról nem szól. Pedig imádom ezt a kort, a stílust, szeretem elképzelni a gyönyörű birtokokat, ahol a kisasszonyos és úrfik porcelán csészéből kortyolgatják a teát. Viszont amilyen nagy név Jane Austen, nem szeretném megbántani vagy nagyon rosszat mondani róla. Álljon itt inkább néhány idézet… azokból volt bőven, ami tetszett.

"Illendőségi látogatásra igen ajánlatos mindig egy gyermeket is elvinni, hogy megfelelő beszédtárggyal szolgáljon!"

"Ó, mi könnyű annak, akinek bánata nincs; mily könnyen beszél az önuralomról!"

"Ahol az elme talán vonakodik meggyőződni, mindig talál tápot kételyeinek!"

"Ha egy férfi nem tud mit kezdeni az idejével, nem bántja a lelkiismeret, ha a másokéval visszaél."

"Ilyen legyen egy fiatalember. Akármi is a kedvtelése, benne lelt buzgalma ne ismerjen mérsékletet, s ne hagyjon benne fáradtságérzetet!"

"Akadhat két ember, akinek hét esztendő is kevés volna a megismerkedésre, másoknak talán hét nap sem kell hozzá."

"Minek ott a szó, ahol oly ékesen beszél a tett!"

"Nem a szavaink vagy a gondolataink tesznek azzá, akik vagyunk, hanem a tetteink... vagy azok hiánya."