Egy hónapja írtam utoljára. Sajnos azóta megjelent Magyarországon is az újfajta koronavírus. Természetesen én is próbálok minél többet otthon lenni, csak a legszükségesebb esetekben elhagyni a lakást. Mondjuk a mi esetünk egy kicsit extrém, mert a költözésünk is ezekben az időkbe esik pont és most alkalmazkodnunk kell a helyzethez.

Na de most már a harmadik hete nem dolgozom sajnos - mármint itthonról valamennyit igen, de az nem ugyanolyan, mint napi szinten bemenni a bölcsibe a gyerekekhez. Hiányoznak. Küldünk nekik játék- és mondókaötleteket, videókat időnként. 

Nos, egyes emberekre úgy hat az önkéntes izoláció, hogy kedvet kaptak arra, amire normál időben "nincs idejük": olvasnak. Először azt gondoltam, majd én is kihasználom az időt, olvasgatok egész nap... Hát, egyelőre nem így alakult. Egyrészt a költözés körüli teendők is elvonják a figyelmemet, de nem ez a fő oka. Rájöttem, hogy kevésbé tudok elmerülni a könyvekben mostanában, mint "békeidőkben". Az utóbbi hetekben jobban esett, ha egy-egy untig ismert sorozatot tettem be háttérzajként vagy egy újba kezdtünk bele a párommal. Utóbbi szintén koncentrációt igényelt, de jobban lekötött, mint a könyvek.

Emellett akadtak mégis jobb pillanatok is. Így a március hónap nálam az újraolvasásé lett. Hamarosan mutatom is, miket választottam újrázásra a polcomról.

Előtte azonban még egy kicsit naplózom az elmúlt napok eseményeit.

Szóval a költözés miatt sajnos már néhány kivételével az összes könyvem dobozokban pihen. Szerencsére, pont a magyarországi veszélyhelyzet kihirdetése és (az egyéb intézmények mellett) a könyvtárak bezárása előtti napon voltam utoljára kikölcsönözni néhány kötetet. Így most elérhető számomra az utolsó négy-öt kölcsönzött példányom, valamint a saját könyveim pakolása közben "szeretném újraolvasni" kategóriába sorolt egyedek. Ezen kívül pedig leporolom majd az e-bookomat és ha elhúzódik a helyzet, áttérek egy időre az e-könyvek olvasására. 

A március egyébként magánéleti szinten csodálatos volt számomra. Ami így utólag belegondolva abszurd. Összejött minden emellett a hülye járvány mellett. Az egy éve hirdetett lakásomat eladtuk. Úgy néz ki, hamarosan meglesz az új otthonunk is. Született ismét egy gyönyörű unokahúgom. És... menyasszony lettem!

Most pedig mutatom, miket olvastam (újra) a tavasz első hónapjában.

B. M. Croker: A spanyol nyakék - Nem újraolvasás volt. Még hónap elején voltunk színházban az UP Rendezvénytérban, itt a közeli 4. kerületben és ott van egy sarok, ahonnan hozhatsz is könyveket, illetve te is lerakhatsz. Korábban már én is vittem oda jó pár kötetet. Az előadás (ami egyébként kellemes tavaszesti darab volt) szünetében választottam ki ezt a kis majd' százéves könyvecskét. Karinthy fordította és a megsárgult, zizegő lapok egy egész meglepően olvasmányos történetet rejtettek. Százéves szórakoztató irodalom, csak gyönyörű leírásokkal.

Vaszary János: Kaland a vörös hajú lánnyal - Kedves, mulattató kötet, amit tíz éve szeretek és talán pont ennyi ideje vettem elő utoljára. Abban az időben sokszor olvastam. Most úgy éreztem, kell valami, amin tudok nevetni. Jól emlékezten, hogy ez a regény megfelelő erre az igényre. Jól esett ismét.

Vaszary János: Szajna-parti kaland - Ugyanaz vonatkozik rá, mint az előzőre. Kár, hogy nincs több könyvem a szerzőtől.

Anita Diamant: A vörös sátor - Női energiák könyve. Róla korábban már írtam bejegyzést. Csodálatos történet fantasztikus nőkről, akiknek az energiái most sokat adtak olvasás közben.

Kathryn Wallace: Vannak tökéletes anyák, csak nekik még nem született gyerekük - Ismét kakukktojás, mert nem újraolvasós. Könyvtári szerzemény, amit a címe miatt választottam. Annyit nevettem olvasás közben! Igen, kicsit egyszerű, kicsit trágár, de komolyan mondom, nagyon humoros könyv. Anyáknak, leendő anyáknak, vagy akik nem akarnak anyák lenni, csak elolvasnák, mit úsztak meg... Hát nagyon vicces az egész történet. Sarkított, klisés, igen, És jól megérdemelt happy endes. De egyszerűen jó volt és tényleg feltöltött a sok kacagás közben.

Hát, így állunk. Most pedig folytatom az újraolvasós projektet. A Rosie-projekt van épp terítéken. Remélem, kevesebb, mint egy hónap múlva jelentkezem. Most a sok kihagyásért cserébe egy jóóó hosszú poszt lett. Vigyázzatok magatokra, és persze MARADJATOK OTTHON!