Jennifer Worth könyve véletlenül akadt a kezembe a legutóbbi könyvtári látogatásomkor. Korábban is olvastam már hasonló jellegű történetet. Érdekes és izgalmas többet tudni arról, hogy milyen volt régebbi korokban a várandósság, a szülés és a csecsemőgondozás.

A Hívják a bábát középpontjában maga a szerző áll, aki frissen végzett bábaasszonyként kezd el tevékenykedni bizonyos rendnél. A könyvben szereplő Nonnatus-rend úgy tudom, kitalált intézmény, de maga a történet igaz. A nővérek kerékpárral sietnek a páciensekhez és nap, mint nap ugyanolyan kedvesen, lelkesen és alázattal végzik feladatukat. Látogatják a családokat, terhesgondozást végeznek, jelen vannak amikor beindul a szülés és le is vezetik azt. Szólnak az orvosnak és a keze alá dolgoznak, amikor egy szülés problémásabb. Ezután visszajárnak az újszülöttet és az újdonsült anyákat figyelni, gondozni. Kérdésekre válaszolnak, segítséget nyújtanak és gyakran furcsa, veszélyes helyzetekbe is kerülnek. Nem egyszerű ezekkel a családokkal kommunikálni. Sokszor a szegényes körülmények vagy akár az egyes családtagok hozzáállása is megnehezíti a bábák munkáját.

Jennifer Worth regénye egyszerre szívszorító, letehetetlen és mégis humoros. Bár az én szakmám a kisgyermekek bölcsődei nevelése, több helyen együtt tudtam gondolkodni és érezni Jenniferrel. Az ilyen típusú hivatások mindegyik században okozhatnak kellemetlen perceket a benne dolgozóknak. Emellett persze csodás pillanatokat is át tudunk élni a gyermekekkel.

A könyvben több sztorit olvashatunk a bábasággal járó mindennapokról. Ebben az időszakban akár a 10. gyermek érkezése sem volt meglepő a fogamzásgátlási módszerek hiányának köszönhetően, de minden újabb babának örült a család. Betekinthettünk a rendház életébe, a korra jellemző szokásokra. Szó esett többek között könnyen lezajló szülésről, karácsonyi gyermekről, bántalmazott asszonyról, prostitúcióról.

Sok gondolkodnivalót adott a regény, hihetetlen olvasmány volt. A könyvből filmsorozat is készült. Mindenképp bele fogok nézni abba is.