Végre kinyitott a könyvtár! Mármint "rendesen" is. Be lehet menni, böngészni... Annyira jó volt ismét ellátogatni a hűvös falak közé. Mindjárt hét könyvet is kihoztam.

A hónapban öt kötetet olvastam el. Egyet félbehagytam, de lehet, hogy még adok majd neki egy esélyt, egybe pedig ma fogok belekezdeni. Mutatom, miket sikerült befejeznem:

Tara Bahrampour: Visszatérés Indiába - Kedvelem az indiai kultúráról szóló könyveket. Különlegesnek és izgalmasnak tartom. Tara Bahrampour könyve saját életét meséli el. Párszáz forintért bukkantam rá egy könyves szekéren a belvárosban és hamar el is olvastam. Nem bántam meg, hogy megvettem. Érdekes volt az ő szemszögéből megismerni egy félig indiai, félig amerikai nő életét. Vele együtt izgultam, hogy végül melyik hazájában találja meg majd önmagát.

Fejős Éva: A tizenharmadik villamos - Könyvtári. Egy kis vékony novella. Nem olvastam még az írónőtől ilyesmit, ezért felkeltette a kíváncsiságomat. Emellett a borító és a benne található illusztrációk is megtetszettek. A Kálvin tértől a Gyöngyösi utcáig tartó metróúton el is olvastam. Rövid, elgondolkodtató történet volt. Tetszett a tömörsége. Az, hogy egy novellán belül nem lehet annyira kitérni a részletekre, épp csak hogy finom utalásokkal lehet érzékeltetni az egyes hangulatokat, jeleneteket. Fejős Évának ez most sikerült, bele tudtam magam élni a főszereplő villamoson lejátszódó élményeibe és belső monológjába.

Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam - Fejős Éva novellája után, ami a rák témakörét érintette, ez a kötet tényleg erről a betegségről szólt. Szentesi saját és édesanyjának rákkal való küzdelmét mondja el. Meglepődtem, hogy rábukkantam a könyvtárban erre a könyvre, mert pont előtte hallgattam meg róla egy beszélgetést a Lapozz a 99-re! podcastben. Megmondom őszintén, az amúgy is vékony kötetben helyet kapó rákról szóló tényszerű fejezetet inkább csak átlapoztam. Ami engem érdekelt, az az érzelmi oldal, a küzdelem volt. Azt gondolom, hogy az az egy fejezet az adatokkal nem kellett volna bele.

Joanne Harris: Az epertolvaj - Ismét új kötettel gazdagodott a Csokoládé sorozat. Ez is kellemes meglepetésként ért, hogy bent volt a könyvtárban. Úgy látszik, a bezárás alatt sikerült feltankolniuk jó néhány újdonságból. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy elölről elolvassam az eddigi köteteket, de végül csak az új részt emeltem le a polcról. Természetesen az első részre részletesen emlékszem - abból film is készült, de nagyjából a folytatások is felrémlettek. Vegyes érzelmekkel kezdtem bele az epertolvajba, mert nekem nem mindegyik kötete tetszett a szerzőnek. Nos, szerencsére ezt most nagyon eltalálta! Igen különleges és izgalmas lett az új rész. Volt benne misztikum, rejtély, történet a történetben, varázslat... Nagyon élveztem és hamar elolvastam.

Catherine Anderson: Szederhold - Hát, vegyes gondolataim vannak róla. Olvastatta magát, könnyed kis romantikus kötet volt. Még az alap történet is érdekes lett volna. Sajnos azonban a szerző túl sokat próbált belezsúfolni ebbe a könyvbe, a végén már sokalltam az újabb és újabb kalandokat. Nem azzal volt a gond, hogy próbált felülkerekedni a romantikus alapsztorin, hanem az, hogy az ötletei mind nagyobb témákat feszegettek: állatvédelem, szegénység, bántalmazó család, stb. Inkább ezek közül az egyiket kellett volna kibontani. 

Szóval ezeket a könyveket olvastam júliusban. Az indiai vonalhoz visszakapcsolódva: Félbehagytam Deepa Anappara: Dzsinnvadászok c. regényét, ami az indiai gyerekek eltűnéséről, emberrablásról, gyermekkereskedelemről szól. Mint említettem, lehet, hogy folytatni fogom majd, de egyelőre nem tudtam benne elmerülni. Zavaró a sok idegen kifejezés egyelőre. A ma elkezdett olvasmányom pedig Madame Mallory ás kis indiai konyhafőnpke Richard C. Morais-tól. Kíváncsi vagyok, milyen lesz.