Mint már említettem, így év vége felé kicsit elhúztam az életrajzok felé... Coco Chanellel pedig már egy ideje szemezgettem a könyvtári látogatásaim alkalmával. Hogy mit hallottam róla eddig? Nem sokat. Az ikonikus Chanel parfümöt sem szagoltam még sohasem sajnos. Azt viszont tudtam, hogy egy igen inspiráló személyiség, ezért szerettem volna, ha életműve nekem is löketet ad az új évhez közeledve, tudok valamit meríteni a kitartásából.

Henry Gidel műve részletesen mutatta be Gabrielle Chanel életét. Coco igazi neve ugyanis Gabrielle és a beceneve csak ráragadt, nem is kedvelte annyira. Szinte a semmiből indult és világhírű lett. Nevéhez köthető a "kis fekete ruha" fogalma, ami egy nő szekrényéből sem hiányozhat - bevallom, én még nem találtam meg a tökéleteset - , a Chanel No. 5 parfüm és a Chanel divatház neve, ami törekedett a praktikusságra, ahogy névadója is a mindennapokban. Gabrielle utálta a felesleges díszítéseket a női ruhákon, így úttörőnek számított kreációival. Henry Gidel könyve szerinte többször volt a kezében olló, mint bármi más alkotás közben. Addig nyeste le a fodrokat a szoknyákról és kalapokról, amíg a lehető legegyszerűbb, de még sikkes végeredményt el nem érte. Alkotás közben pedig a szerelemre is szakított időt. Hol kikosarazta udvarlóit, hol elcsábult.

Lényegében egy olyan női képet ismerhettem meg benne, aki valóban inspiráló, követendő példa lehet. Egy ikon, akinek az alakja még ma is aktuális és sokan szeretnének hasonlítani rá. Olyan kitartóak és törekvőek lenni, ám közben mégis szerethetőek. Nekem ez jött át olvasás közben.

Magáról a könyvről, a megfogalmazásról annyit muszáj említenem, hogy az eleje volt csak érdekfeszítő, később már túlságosan részletgazdaggá és vontatottá vált Gidel elbeszélése. Folyamatosan pontpontpontozott a mondatok végén, mintegy sejtelmesen összekacsintva olvasóival. Nos, a végére már elegem lett a sok kacsintásból.

Chanel életét érdemes megismerni, de ennél  a kötetnél valószínűleg tömörebb formában is meg lehet tenni.