A Hét levél Párizsból második részéről van szó. Amikor kivettem a könyvtárból, valamiért úgy rémlett, nem voltam elégedett az első résszel. Emellett azonban megfogott az új kötet külseje és fülszövege, ezért végül úgy döntöttem, nem veszíthetek semmit, kihozom. Jó lesz az még nyaralásra. Jól tettem.

(Feljegyzés magamnak: Ilyenkor jön jól a saját blog, mert pár kattintással vissza tudtam keresni, hogy mi volt a benyomásom az első kötetről. Az a bejegyzésem ITT olvasható. És tényleg negatív volt.)

A Hét levél Párizsból Samantha és régi szerelme, Jean-Luc egymásra találásáról szól. Az én francia családom pedig Samantha beilleszkedését mutatja be az új országba, kultúrába és családba.

Samatha tehát összeházasodik a francia Jean-Luc-kal és elkezdik közös életüket. A férfinek előző házasságából már van két kamasz gyereke, akik eleinte nem fogadják túl jól új mostohaanyjukat. A nyelvi és kulturális nehézségek mellett Samanthának még a tinédzserekkel is meg kell birkóznia. Az, hogy hogy fogadják a helyiek az állandó nyelvi bakikat, a francia konyhába csempészett amerikai fogásokat és azt, hogy Samantha vágyik egy saját kisbabára a két mostohagyerek mellé, a könyvből kiderül. Érdemes elolvasni. Az írónő most jobban elkapta azt a tipikus franciás hangulatot, jobban olvasmányossá tette a történetet és szerethetőbbé a karaktereket. Jó, valószínűleg igaz történeten alapul a sztori, de mégis - most egyszerűen jobb lett a folytatás, mint az első rész. Kevés ilyet tapasztaltam, de ez esetben így van.

Tetszett Samantha csetlés-botlása, majd erős törekvése, hogy fejlődjön. Számos vicces szituációba keveredik, ami nem egyszer megnevettetett olvasás közben.

Nem emlékszem, hogy az első kötetben voltak-e receptek, de most jócskán találunk ízletes fogásokat egy-egy fejezet végén. Így nem csak a szórakoztató, hanem a gasztroregények kedvelőinek is ajánlani tudom Az én francia családomat. Vigyázat, olvasás közben jó néhányszor összefut a nyál az ember szájában!