Egy eset, amikor a szép borító megtévesztő tud lenni... Sajnos könyvtárban gyakran megesik velem, hogy borító alapján hozok el egy-egy könyvet. Mondjuk itt a fülszöveg sem volt éppen rossz, sőt, egész jó dolgokkal kecsegtetett:

"Ha a történet nem lenne igaz, akár mese is lehetne. Mese a negyvenéves Samantháról, aki élete romjain ülve felidézi fiatalkora nagy találkozását Párizsban.
Mivel nincs vesztenivalója, de van internetje, felkutatja azt a francia férfit, aki húsz évvel ezelőtt hét szenvedélyes szerelmes levelet írt neki, és amelyekre Samantha sohasem válaszolt.

És a románc újra indul.

Samanthának számtalan akadályt kell legyőznie, számtalan anyagi és érzelmi problémával kell megbirkóznia,
mire elkövetkezik élete nagy napja: a francia-amerikai esküvő.

Húsz év, hét levél és egy életre szóló szerelem."

Nem azt mondom, hogy rossz volt, de… többet vártam. Mint említettem, adott egy szép borító, sokat ígérő fülszöveg, de maga a megvalósítás nekem kissé unalmas volt. a végén már egyszer kétszer belealudtam az olvasásba. Az alapkoncepció tök jó: Válófélben lévő nő, mondhatni utolsó esélyként előkeresi húsz évvel ezelőtti szerelmét. Azonban innentől egyszerűen minden túl könnyen, túl simán, túl gyorsan zajlik. Rögtön megtalálja a férfit, az érdekes módon szintén épp válik, még mindig szeretik egymást, húsz év elteltével még mindig egymásra vannak hangolódva, rögtön dúl a love, Párizsban minden tökéletes, jó a szex, egymásnak vannak teremtve… Nevetségesen egyszerű és unalmas.

Ha ez a történet valóban igaz, akkor azt mondom, rendben van. Tök jó, hogy ezzel a Samanthával ilyen dolgok estek meg. De maradhatott volna a blogolásnál, nem kellett volna könyv formájában fárasztani másokat az életével.

Ha rosszabb passzban lennék, még jó is esne ez a sok szirup, de mostanában szerencsére jók a dolgok körülöttem (mert végre jól sikerült alakítanom őket) és valahogy csak nevetni tudok az ilyen sztorikon. Valójában keményen kell küzdeni azért, hogy az életedben elérj egyet s mást. Nagyon nehezen tudom elhinni, hogy a Hét levél Párizsból nem egy mese. Egyébként maga a Seven Letters blog valóban létezik.

Csak azoknak merem ajánlani, akik egy szakításon mennek épp keresztül és szeretnének reménykedni valamiben.