Egy újabb könyv a párizsi hangulatok oltárán. Amúgy ötből mondjuk két és fél csillagot adok a történetre, de egy dolog miatt hagyok róla bejegyzést. Emlékeztetőt magamnak.

Időnként szívesen olvasok "young adult" könyveket. Fiatal felnőtteknek szóló köteteket. Miért is ne akarnék ilyeneket olvasni 24 évesen. A könyvtárban bóklászva egyszer csak feltűnt, hogy nem vagy épp csak elvétve találok ilyeneket "kaland", "romantikus" vagy "szórakoztató" címszó alatt. De valahogy nem az, amit én keresek. Múltkor kicsit tovább sodródtam a polcok között és észrevettem egy sarkot "tini" felirattal. Jó, lehet, hogy alapból is tudtam, hogy van ilyen sarok, de blokkolta az agyam - a tini könyvek már nem érdekelnek, nyilván. Most mégis odamentem, mert felkeltette a figyelmemet egy borító. Basszus, és akkor világosodtam meg, hogy amit a magyar könyvtárosok simán besorolnak "tini" címszó alá, azt még szépen lehetne finomítani "fiatal felnőtt" kategóriába is. Szóval igen, végre megtaláltam, amiket kerestem. És ciki vagy nem, a "tini" szekcióba fogok mostantól járkálni, ha ilyenekre fáj a fogam. 

Vissza a könyvhöz: A történet és a befejezés egy nagy nulla, de egész jó hangulatot kelt, Párizsban érzi tőle magát az ember. Kellemes kis tavasznyitó olvasmány volt. Szeretnék macaront enni, most.