Az előző Dan Brown köteteket és a belőlük készült filmeket nagyon kedveltem. A kedvencem az Angyalok és démonok volt. Nem volt hát kérdés, hogy szeretném-e elolvasni az Eredetet.

Robert ​Langdon, a szimbolika és a vallási ikonológia harvardi professzora a bilbaói Guggenheim Múzeumba érkezik, hogy részt vegyen egy felfedezés bemutatásán, amely „mindörökre megváltoztatja a tudományokat”. Az esemény házigazdája Langdon barátja és egykori tanítványa, Edmond Kirsch, a negyvenéves tech-mágnás, akit káprázatos találmányai és merész előrejelzései az egész világon vitatott figurává tettek. A mai este sem kivétel: azt állítja, hogy egy megdöbbentő áttörést jelent be, amelynek messzeható következményei lesznek.

Ám Langdon és a több száz vendég legnagyobb döbbenetére, az esemény még azelőtt tragikus véget ér, hogy igazán elkezdődhetne. Langdon kétségbeesett menekülésre kényszerül a múzeum igazgatónőjével, Ambra Vidallal. Barcelonába szöknek, és veszélyes kutatásba kezdenek egy jelszó után, amely megnyitja Kirsch titkát.

Langdonnak és Vidalnak meg kell találnia az utat a város labirintusszerű átjáróiban egy olyan ellenséggel szemben, amely minden fordulónál egy lépéssel előttük jár. A nyomot, amelyet követnek, csak rejtélyes szimbólumok és többértelmű modern művek jelölik, de Langdon és Vidal sorra megfejti a nyomravezetőket, és végül szemtől szembe kerülnek egy világrengető igazsággal, amely rejtve maradt – egészen mostanáig.

Örültem, hogy újabb Dan Brown könyv lát napvilágt, annak pedig még jobban, hogy ismét Robert Langdon kerül főszerepbe. Szeretem Brown stílusát a Langdonos és a Langdon mentes könyvekben is, de eléggé megkedveltem a bölcs professzort, izgatottan vártam, hogy ezúttal milyen rejtélyekkel, kódokkal fog találkozni.

Sajnos sok negatív értékelésbe futottam bele még olvasás előtt, így kétes érzésekkel vágtam neki a több, mint ötszáz oldalas műnek. Szerencsére kitartó voltam és nem tántorítottak el a vegyes vélemények.

Úgy vélem, kifejezetten jól indított a történet, nem tartottam unalmasnak a hosszadalmas bevezetőt. Ennyi kellett, hogy megalapozza a cselekményt. Már itt érezhető volt, hogy vannak hasonlóságok az előző Langdon sztorikhoz mérten. Nem gondolom, hogy ez probléma lenne. Igaz, a szerző biztonságos vizeken maradt, de ez nem feltétlenül baj. A történet így is magával ragadó volt. Ismét egy érdekes téma került elő. Honnan jöttünk? Honnan származunk? Mi az eredetünk? Illetve: Hová tartunk? Mi lehet az emberiség jövője? Hová tart a tudomány? Vajon a vallásnak lesz még szerepe a jövőben is?

A tudomány és a vallás ütköztetése mindig izgalmas vitatéma.

Engem folyamatosan lekötött a regény, pár nap elég volt ahhoz, hogy elolvassam - ötszáz oldal ide vagy oda. Kifejezetten várom a filmváltozatot, remélem ebből is készül majd. Kíváncsi vagyok, nagyjából hogy nézne ki a könyv egyik kulcskaraktere, Winston. Vajon tényleg létezik vagy épül egyszer majd egy ilyen gép?

Ezen kívül a budapesti epizódokat is viszont látnám filmvásznon. Már olvasás közben is szívet melengető volt arra gondolni, hogy egy ilyen sikeres író ennyit kutatott fővárosunk nevezetességei után és egész élethűen ábrázolta a belvárosi éjszakák világát.

Összességében nem értek egyet a lehúzó kritikákkal. Természetesen nem baj, ha megosztó egy könyv, legalább jókat lehet róla beszélgetni, nézőpontokat ütköztetni. Aki szerette az előző Dan Brown köteteket is, semmiképp se hagyja ki ezt se!