Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval
2018. február 18. írta: Lulma

Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval

A képet először a nagymamámnál láttam. Azt hiszem, egy cukortartó oldalát díszítette. Gyerekként sokszor nézegettem a titokzatos lány arcát, amíg a reggelire vagy vacsorára vártam az asztalnál ücsörögve. Nemrég a könyvtárban sétálgatva ismét megláttam a közismert képet, ezúttal egy könyvborítón és beugrott ez a kedves emlék. Nem volt kérdés, hogy hazahozom Tracy Chevalier kötetét.

A ​XVII. századi Delftben, ebben a virágzó holland városkában az élet megszokott rendjét semmi sem zavarta. Gazdagok és szegények, katolikusok és protestánsok, urak és szolgálók mind tudták, hol a helyük. Így amikor Griet beállt szolgálónak Johannes Vermeer festő házába, úgy képzelte, tudja, milyen szerep vár rá: házimunka, mosás és a hat gyermek gondozása. Még arra is képesnek érezte magát, hogy segítsen a művész agyafúrt anyósának, nyugtalan és ideges feleségének és a másik, féltékeny szolgálónak. Arra azonban senki nem számított, hogy Grietet nyugodt természete, gyors felfogóképessége és gazdája művészetének őszinte csodálata ellenállhatatlanul a festő világába vonzza. Miközben részévé válik gazdája munkájának, amint egyre nagyobb lesz köztük a bizalom, úgy nő a feszültség és a tisztes házirend fortélyos megszegése, egészen addig, míg kitör a botrány, amely városszerte nagy port ver föl. 
Az írónőt Vermeernek Delft egyik legszebb, legtitokzatosabb lányáról készült portréja ihlette a könyv megírására. Különleges regényében az ártatlanság megrontásának és a zsenialitás árának megható történetét olvashatjuk. 

Megmondom őszintén, nem sokat tudtam erről a történetről. Valamiért egy kicsit unalmas, vontatott cselekményre számítottam. Szerencsére tévedtem. Néhány nap alatt elolvastam, engem nagyon lekötött és örömmel nyitottam ki minden egyes alkalommal, merültem bele Griet világába, a 17. századi holland városka életébe.

Ahogy a fülszöveg is írja, Griet arra kényszerül, hogy szolgálónak álljon egy festőművész családjánál, így segítve a saját családja megélhetését. Kezdetben gazdájával nem igazán találkozik, csak a család nőtagjaival ismerkedik meg. Mondhatni felméri az erőviszonyokat, hamar kiderül számára, hogy kinek a szava számít, kié kevésbé, ki áll mellett, kitől kell esetleg tartania. Talán akkor indul be a cselekmény, mikor egy nap gazdája műtermét takarítja és a festő belép az ajtón. Kettejük közt ebben a pillanatban elkezdődik valamilyen mély megfoghatatlan vonzódás. A két, különböző társadalmi rétegből jövő lélek sorsa összefonódik. A művészt megfogja Griet tágra nyílt tekintete, természetes szépsége, majd később őszinte érdeklődése, fogékonysága a művészet iránt.

Folyamatosan elvarázsolt ez az egyszerű, ám érzelmeket felkavaró írás. Chevalier nagyon jól eltalálta a korra jellemző nyelvezetet. Odaillő párbeszédek, szép leírások váltották egymást. Lassan gördült előre, bontakozott ki ez a gyönyörű kapcsolat - ami valójában sohasem teljesedhetett be. Nem teljesedett be a szerelem, ám valahogy mégis azt éreztem, hogy igen és nem kavart fel a történet lezárása sem. Így volt jó, ahogy volt. Sikerült elhitetnie velem a szerzőnek, hogy ez tényleg így megtörtént, így született meg a festmény.

Még napokkal olvasás után is hiányzik a könyv hangulata. Szinte érzem a festékszagot is... Hamarosan sort kerítek a regényből készült film megnézésére is, remélem valamennyire vissza tudja majd idézni ezt a miliőt.

UPDATE: Megnéztem a filmet. A könyv jobban hozta azt a bizonyos hangulatot, de a film is csodaszép volt.

A bejegyzés trackback címe:

https://lulmakonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr5713679776

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása