Mintha már régebben szembe jött volna velem ez a könyv könyvesboltokban... Nos, az biztos, hogy most a könyvtárban bukkantam rá és örülök, hogy hazahoztam. Imádtam!

Amikor Párizs szívében, a közös szerelmi fészkükbe vezető csigalépcsőn Elizabeth Bard követi az ő jóképű franciáját, mindketten azt hiszik, megtalálták a tökéletes otthonukat.

Az élet mégis mást akar. Első gyermekük születése előtt egy romantikus kiruccanáson Elizabeth-t és Gwendalt megigézi egy ódon, történelmi emlékeket idéző ház, és úgy döntenek, hogy vidékre költöznek – bezárkóznak, megrekednek, sőt egyenest az arrafelé kitalált Le Creuset öntöttvas lábosokba bújnak –, a francia vidék kék ege alá, a levendulamezők és napfényízű őszibarackok világába.

A Piknik Provence-ban visszaemlékezés és csokitól maszatos szakácskönyv, arról beszél, mi következik a boldogító „igen" után, és figyelmeztet minket, hogy az élet – konyhán belül és kívül – nem más, mint találkozás az ismeretlennel.

A Piknik Provence-ban igazán nekem való olvasmány volt. Kellemes kaland, csodaszép táj, finom receptek - minden benne volt, ami számomra kedves. Odavagyok a francia vidéki életérzésért, vadászom az ilyen típusú köteteket. Elizabeth Bard regénye tökéletes volt. Folyamatosan odaképzeltem magam a szerző házába, vele együtt főztem a jobbnál jobb étkeket (kivéve a tengeri herkentyűseket, mert azokat kevésbé csípem), kóstolgattam az egyes borfajtákat. Azt hiszem, el tudnék fogadni egy hasonló életformát!

Utólag tudtam meg, hogy a történetnek van előzménye is. Majd igyekszem azt is elolvasni. Nem okozott gondot, hogy nem ismertem a korábbi kötetet, így is tudtam élvezni a másodikat. Inspiráló volt. Arra buzdított, hogy néha válasszam az ismeretlen utat a jól bejárt helyett. Így kezdődnek a legjobb kalandok!

Ui.: Mielőtt visszaviszem a könyvtárba a könyvet, mindenképp kiírom magamnak a kedvenc receptjeimet belőle, néhányat muszáj kipróbálnom! :)