Augusztus utolsó hete jön lassan és most írom az első bejegyzést a hónapban... Azt hiszem, kissé zsúfolt volt a hónap - na de annál jobb! Ez a szülinapi hónapom, amit több felvonásban is ünnepeltem. Család, barátok, szerelmem, megint család - sokaknak eszébe jutottam, amiért igen hálás vagyok. Az Angyalcsinálókat is a születésnapomra kaptam. Skót szerző, mégis Magyarország a könyv helyszíne? Igen! Nos, a fülszövegből kiderül, hogy nem csak a kötet háttere ilyen izgalmas, hanem maga a cselekmény is:

Egy ​Tisza melléki kis falu határába már az első világháború kitörésének elején olasz hadifoglyokat telepítenek. Az ő egészségügyi ellátásukról és élelmezésükről a falu asszonyai gondoskodnak, és némelyikük, természetesen a férjéről sem megfeledkezve, szerelembe esik a katonákkal. 
A korábban tetszhalott életet élő falu ismét zsongani kezd, mint tavasszal az erdő, amely körülöleli. A háború végeztével pedig a férfiak csaknem valamennyien hazatérnek. 
Vajon mit hoznak magukkal abból a vad, embertelen világból, amelyet ha lelki és testi sebesülésekkel is, de túléltek? És mit találnak otthon? Asszonyaik mivel szembesítik őket, lehet-e még együtt élni? Kikből lesznek az áldozatok, és vajon kik azok, akik akár gyilkosság árán is megszabadulnának a férjüktől? 
Mi történik a méregkeverő, vajákos asszonyokkal? Hat-e a méreg, amikor már nem hat? Boszorkány-e a boszorkány, vagy csak annak képzeli magát? Angyalcsináló történetet olvasunk, amelyből egyszer csak eltűntek az angyalok. 
A skót írónő, aki regényében a századelő magyar valóságával ismerkedik, ugyan nem feminista, mégis izgalmas, szembesítő kérdéseket tesz föl, amelyekkel valamennyiünknek, férfiaknak és nőknek, férjeknek és asszonyoknak, érdemes szembenézni.

Előttem eddig ismeretlen volt ez a történet, nem is hallottam hasonlóról a történelemben, de nagyon tetszett. Bár maga a sztori fikció, el tudom képzelni, hogy megestek hasonló szituációk régen. Már az különleges volt számomra, hogy nem az a tipikus világháborús hangulat uralkodott a regényben, nem a nélkülözés, félelem kapta a főszerepet. A férfiak harcolni mentek, a nők bizony egyedül maradtak. Valljuk be, a nőknek egy idő után kell a férfitársaság. Ha másképp nem, hát szeretők formájában! Tényleg nehéz volt magára a történelmi eseményre, a fronton történő szörnyűségekre gondolni olvasás közben. Szórakoztatott az asszonyok cselszövése, pikáns, illetlen magatartása. A regény közepéig nem is igazán sejtettem, hogy mi fog ebből kisülni. A vége felé már hihetetlenül izgalmas fordulatok kerekedtek ki az egészből. Emellett fontos témára, a nők elleni erőszakra hívja fel a figyelmet a szerző.

Megkedveltem a főszereplő Sári karakterét és mentorát, Juditot is. Talán minden faluban van egy-két ilyen asszony, akihez minden nő fordul. Sokban emlékeztetett személyük Fábián Janka hősnőire a boszorkányos kötetekből. Jessica Gregson regénye számomra olvasmányos, letehetetlen volt, amit hamar befejeztem és szívesen ajánlom nőtársaimnak.