A filmmel kezdtem, amit most, a könyv olvasása után újra fogok nézni. Három óra ide vagy oda, egyszerűen megéri.

1987-et írunk. A Wall Street a világtőzsde epicentruma, ahol a zabolátlan mohóság és az ócska csillogás közepette tucatjával bukkantak fel és tűntek el a milliomosok. Ebből a talmi yuppie közegből indult Jordán Belfort, aki a kilencvenes évek amerikai pénzügyi világának leghírhedtebb figurája lett. Belfort a válság hamvaiból építette fel saját brókercégét, amely egy atombomba hatékonyságával gyűrte maga alá egész Amerikát. A Stratton Oakmond maga volt a megtestesült hatalom, amelynek legtetején Jordán Belfort ült. Ő lett a Wall Street farkasa – annyi pénzt keresett és annyit költött luxusautókra, jachtokra, drogokra, nőkre, amennyit földi halandó elképzelni se tud. A fiatal tőzsdeügynökök istenítették, és vakon teljesítették utasításait. Jordán Belfort lentről indult – „lejjebb voltam a legalsó pocsolyaféregnél" –, és nagyon magasra jutott, ahonnan mélyre zuhant. Csalás és pénzmosás vádjával 20 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték.

Már a filmben is megfogott ez a vad, hihetetlen életérzés, amit a Farkas kiválóan prezentál felénk. Manipulatív, élet császára, aki egyszerűen minden helyzetből kiverekedi magát. Hihetetlen egy történet, de ami még durvább, hogy igaz. A könyvet nagyon élveztem, sokszor felvihogtam, „nem hiszem el” vagy „basszus!” felkiáltások kíséretében. Szerencsére otthon olvastam,ilyen nehéz kötetet nem cipelek magammal.

Persze, egyrészt elítélendő, amit Jordan képvisel, de ezzel most ne foglalkozzunk. Egyszerűen zseni a pasas. Nagyon bírtam. Ráadásul fantasztikusan adja át a sztorit. Elegendő öniróniával, humorral. Kicsit olyan érzésem volt, minta azt mondaná, hogy utólag már mindenki okos tud lenni, de azért nem bánta meg, hogy ilyen volt az élete.

A könyvben felvonultatott szereplők közül még a Hercegnőt emelném ki. A róla szóló részeken jókat röhögtem - amellett, hogy azért együtt éreztem vele/sajnáltam/szánakoztam rajta. Azért ő sem egy ma született bárány.

Valahogy számomra élvezetesek az ilyen típusú könyvek. Olvasás közben többször párhuzamot vontam a tavalyi nagy kedvencemmel, Mártonffy András Én, Sándor Erik c. könyvével. Az a mű talán kevésbé ismert, de már ott is azt éreztem, hogy néha jó egy szélhámosnak, egy minden szempontból rosszfiúnak drukkolni és átnézni a "sötét oldalra" is. Mesteri karakterekről van szó, érdemes időnként egy ilyen nézőponttal is foglalkozni. 

Bár jó volt, de lassan haladtam vele, nekem volt egy-két ilyen „túl tőzsdés” rész, ami kicsit unalmasabb volt, de hát az nyilván a valóságban is elég száraz téma. Érdekes volt, hogy süllyed egyre mélyebbre a drogok világában Jordan, viszont arról még olvastam volna a végén, hogy pontosan milyen bizonyítékok voltak ellene, mi alapján kapták el. Összességében király volt. Eszelős. Ez a szó jutott róla legtöbbször eszembe oldalról oldalra.

Végezetül pedig álljon itt a kedvenc jelenetem a filmből. :D