Helen Bryan: A háború jegyesei
2017. január 22. írta: Lulma

Helen Bryan: A háború jegyesei

Időnként szívesen választok II. világháborús könyveket. Érdekelnek az akkori hétköznapok, az egyszerű emberek szemszöge, hogy hogyan élték meg a rejtőzködést, üldöztetést, a nehéz helyzeteket, milyen érzéseik voltak, mikor az óvóhelyen kellett tartózkodniuk, hogyan szervezték meg az életüket a jegyrendszer és a bombázás világában.

Jó választásnak tűnt Helen Bryan regénye is, aki négy nő életét írja le lánykoruktól asszonnyá válásukig.

Crowmarsh ​​Priors álmos, kis falu Anglia déli partjainál. A második világháború azonban mindent megváltoztat: a fiatal férfiak bevonulnak, és új lakók jelennek meg a jól ismert házakban. Egy fiatal, titokzatos, amerikai nő; egy botrányairól híres, londoni, jó családból való fruska; a bécsi zsidóüldözés elől menekülő, terhes fiatalasszony; London egy munkásnegyedéből származó csitri. A négy fiatal nő kiszakadva a megszokott kerékvágásból, új életet kénytelen kezdeni, amelyben csak egymásra számíthatnak, és egy kortársukra, a néhai lelkész lányára.
Szerelem, féltékenység, árulás, tragédiák sora alakítja sorsukat, a háború is egyre fenyegetőbb, a német vadászgépek már a falu felett húznak el, és mintha valaki a helyiek közül előre értesítené őket…
Ötven év után az asszonyok újra összegyűlnek a faluban, de nem csak ünnepelni és emlékezni. Visszatérnek, hogy bosszút álljanak, hogy megtorolják annyi ártatlan ember halálát.

A négy nő - Tanni, Evangeline, Alice és Elsie - sorsa mind izgalmas és egyedi a maga módján. Az elején bonyolultnak tűnt a szálak kibogozása, esténként eléggé oda kellett figyelnem, hogy most éppen kiről van szó, de aztán belejöttem. Kezdetben leginkább a Tanniról szóló részeket vártam, de később a összefonódtak a szálak és letehetetlen lett a könyv. A négy lány különböző helyekről érkezett a kis faluba, más háttérrel, de barátságuk nagyon szoros lett, hiszen fontos volt az összetartás a megpróbáltatásokkal teli időszakban. Mindegyiküket megkedveltem. Barátságuk arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyire lényeges egymás segítése, biztatása, hogy a legnehezebb pillanatokban is meglássuk a jót, együtt elérhessünk valamit.

Bár nem kötött le minden momentum, nagyon olvasmányos, élvezetes volt ez a regény. Számos jeleneten izgultam vagy éppen meghatódtam.
A kötet végén a kis csavar nekem nem igazán tetszett, nem éreztem helyénvalónak egy ilyen tettet a sokat megélt, idős hölgyektől. A sok feszültség után már elegendő feloldás volt számomra a jelenbeli betekintés is. Megértem, hogy hajtotta őket a bosszúvágy, de úgy vélem, ez a fajta lezárás már kicsit felesleges volt.

Azért így is nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet és ajánlom mindenkinek, aki hasonló érdeklődésű.

A bejegyzés trackback címe:

https://lulmakonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr5012146075

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása