Kelly Oram Cinder és Ellája egy ideje már ott várakozott az e-book olvasómon. Szemezgettem vele, de valahogy mégsem tudtam belekezdeni, mert attól tartottam, hogy egy újabb Hamupipőke (Cinderella) feldolgozás lesz és abból már jó párral találkoztam. Aztán úgy alakult, hogy csupa „nehezen emészthető” olvasmányt hagytam magam mögött. Thrillereket, igaz történeteken alapuló drámákat, emberrablós, gyilkosos sztorikat. Ezek után már muszáj volt valami nagyon egyszerű, könnyebb falatot választanom. Végül is meg is kaptam, amit akartam, meg nem is. Lássuk, miért gondolom így.

A Cinder és Ella egyrészt valóban magában rejti a Hamupipőke-elemeket. Ella édesanyja meghal egy autóbalesetben és a lány apjához és annak új családjához költözik. Van itt gonosznak tűnő mostoha és két mostohatestvér is. Nagyjából ennyit a Hamupipőke-részről. Ez esetben inkább csak Ella látja az anyát és a nővéreket negatívan. Eltaszítja magától azokat, akik megpróbálnák befogadni és segíteni neki.

A segítségre ugyanis nagy szüksége van. Az autóbaleset idején Ella is a kocsiban tartózkodott. Testének nem kis része szenvedett súlyos égési sérüléseket. Egy ideig kómában is volt a lány. Mikor magához tér, szembesülnie kell a ténnyel, miszerint édesanyja nincs többé és apja pedig már át is költöztette őt az új otthonba. Teljesen új életet szán Ellának. Még a könyveit is kidobta (na, azért ez nem volt szép). Igazából nem csoda, hogy Ella erre kissé harapósan reagál. A könyvek nagy szerepet játszanak az életében. Néhány éve kedvenc fantasy sorozata miatt indított egy könyves blogot. A könyvsorozat főszereplője Cinder.

Ella egyik olvasója pont a Cinder nicknévvel írogat a lánynak. Kettejük barátsága nagyon érdekes és mély. A mai világban nem ritka, hogy két ember ennyire jól kijöjjön egymással úgy, hogy személyesen még nem találkoztak. Cinder, akiről a regényben kiderül, hogy valójában kicsoda, sokat segít Ellának a gyógyulásban és barátságuk szerelemmé szövődik… Kicsit klisés maga a történet, de két dolog miatt viszont azt gondolom, hogy jó ez a könyv és van mondanivalója.

Egyrészt az elfogadás, a tolerancia, a másság kérdését járja körül a regény. Ella teste már nem szép, tele van hegekkel, égésnyomokkal. A tiniknek viszont fontos a külső. Elég szélsőséges Ella iskolatársainak a hozzáállása ehhez az egészhez. Remélhetőleg azért a sulik többségében nem ilyenek a diákok, de itt nagyon lenézőek, kegyetlenek voltak új társukkal. Durva volt, hogy konkrétan fizikailag is bántalmazták a lányt, aki bottal járt és a külseje eltért a megszokottól. Undorítónak tartottam a diákok cselekedeteit Ellával kapcsolatban. Az írónő szépen feloldotta a feszültséget, ahogy a lány fokozatosan elkezdett barátokat szerezni.

Másrészt fontosnak tartom megemlíteni az internetes ismerkedéssel kapcsolatos gondolataimat. Akár szülőknek is ajánlanám ezt a regényt, mert tényleg születhetnek barátságok a neten, csak ezt még sok szülő nem veszi komolyan. Azt látom, hogy ellenzik vagy egyszerűen nem érdeklődnek a gyerekük ilyen kapcsolatai iránt. Valóban úgy tűnhet, mintha a tizenéves gyermekük magányos lenne, hiszen egész nap csak befordul a gép felé. Közben viszont akadhatnak barátaik blogok, közösségi oldalak, netes fórumok kapcsán. Ezeket az ismeretségeket ugyanúgy kellene kezelni, mint azokat a haverokat, akiket a szülő már látott. (Ha egyáltalán már látott valakit a gyerek baráti köréből.) Szerintem ugyanúgy lehet érdeklődni ezekről a barátokról, és ha találkozóra kerül a sor, nem szabad ellenezni, inkább segíteni kell a megszervezésben, ott kell lenni, hogy ne utólag szembesüljön azzal a szülő, hogy ja, tényleg chatelt valakivel a gyerekem és nem is sült el olyan rosszul a dolog, valóban szerzett magának egy legjobb barátot. Ugyanígy a szülő jelenlétével, közreműködésével hamarabb ki lehet szűrni azt, ha átverés áldozata lett a gyermek és olyannal beszél online, aki másnak adja ki magát.

Röviden ennyit a Cinder és Elláról. Nem teljesen ilyen könyvre gondoltam, amikor lazább olvasnivalót kerestem, - nem is gondoltam volna, hogy ez a borító ilyen komoly témákat rejt - de összességében nem bántam meg, hogy végül elolvastam.

Nektek mi a véleményetek a fent említett témákról?