A Tövisek Hercegéről sok-sok jót hallottam. Olyanokkal kecsegtettek, hogy ha szeretem a Trónok Harcát, akkor biztos tetszeni fog ez a középkori fantasy. Na, gondoltam, ha hasonló a két mű világa, akkor vágjunk be.

Szögezzük le, hogy alapvetően kedvelem a fantasykat is és úgy általában a középkori történeteket – játszódjon igazi vagy kitalált világban. Nem hittem volna, hogy a Tövisek Hercegének ennyire nem én vagyok a célközönsége.

Fülszöveg:

„Óvakodj a Tövisek Hercegétől…

Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.

Tizenöt évesen király akar lenni…

Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma – és nincs vesztenivalója.

Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?”

Fülszöveg alapján még azt mondtam, minden rendben lesz ezzel a könyvvel. Igaz, nem vagyok oda azért, ha ilyen fiatal hercegecskék ennyire sokra akarják vinni, de hát régen hamarabb haltak meg az emberek, nyilván korábban kellett kezdeni az életművet.

A mi Honorous Jorg Ancrath hercegünk tehát már 9 évesen elveszti édesanyját és testvérét, apja pedig nem törődik vele. Véget is ér a gyerekkor, 10 éves korától kezdve már csak egy cél vezérli: bosszút akar állni szerettei haláláért. A történet elején Jorg 14 éves. Mint kiderül, az előző négy évét azzal töltötte, hogy útszéli rablókból, gyilkosokból egész kis bandát verbuváljon össze magának. Válogatott társaság. A fővezér a legfiatalabb, de legvéreskezűbb bandita, maga Jorg herceg. Ő ugyanis kedvtelésből szeret öldökölni. Aki épp zavarja, idegesíti vagy rossz helyen áll… nem húzza sokáig. Egyszóval Jorg egy igazi antihős. Nem mondom, ügyes és egész jó harcos. Leleményesnek, ravasznak bizonyul céljai elérésében, csak épp az nem érdekli, hogy közben hányan halnak meg.

Jorg a négy év vándorlás után visszatér apja palotájába, aki megbízza egy küldetéssel: egy közeli várat kell megszereznie a fiúnak. (Persze, logikus egy 14 éves gyereket egy vár elfoglalására küldeni…)

A cselekmény viszonylag későn kezd el kibontakozni. Túl sokáig építi fel az író. Hallottam olyanról, aki idáig már el sem jutott az olvasásban. Egy kicsit talán jobban tetszett a regény második fele, de itt meg már olyan sok fantasy elem, mágia és élőhalott szörny-lény vagy micsoda volt, hogy úgy éreztem, túl hétköznapi vagyok ehhez, hogy megértsem. A sok különleges helyszín és karakternév sem tette gördülékennyé az olvasást. A vulgaritás, nyersség engem nem zavart. Tőlem nyugodtan szedegethette Jorg a tetveket a hajából vagy látogathatta a bordélyházakat, szerintem ez még belefért és a nyelvezet illett is a szereplőkhöz és az eseményekhez.

Összességében voltak jó és rossz pillanatai is a regénynek. Elképzelhető, hogy a folytatásaiban már jobban beindul az egész, esetleg Jorg valamiféle jellemfejlődésen megy majd át. Valószínűleg én a továbbiakban inkább megfogadom a fülszöveg tanácsát és óvakodom a Tövisek Hercegétől.

Természetesen, aki nálam jobban otthon érzi magát a fantasyk világában az nyugodtan tegyen egy próbát a könyvvel! A fenti sorok kizárólagosan a saját meglátásaimat tükrözik. Lehet, hogy Téged teljesen beszippant a Széthullott Birodalom sorozat.

A saját példányomért köszönet illeti a Fumax Kiadót.