Már nagyon sok blogon olvastam erről a könyvről, méghozzá igen pozitív kritikákat. Örültem, mikor megpillantottam a könyvtárban. Már ott helyben, a polc mellett állva belelapoztam, és azonnal tudtam, hogy ezt muszáj elolvasnom! Az első oldalakon olyan leírások vannak a könyvesboltról, ahol a főszereplő dolgozik, hogy szerintem nincs olyan könyvszerető ember, aki ne akarna rögtön ellátogatni oda vagy ott dolgozni.
Most, miután már ismerem a történetet, úgy gondolom, nem csak az antikváriumos, jelenben játszódó szál miatt érdemes kézbe venni a regényt. A cselekmény ugyanis két szálon fut. A jelenben Roberta életét ismerhetjük meg. Könyvesbolti eladóként nem csak a könyvek rendszerezése a feladata. Szerinte a könyveknek lelke van. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az üzletbe érkező régi könyvekben talált számos levél, feljegyzés és üzenet.
"A könyvekben elrejtett dolgokat találok: lepréselt virágokat, hajtincseket, jegyeket, címkéket, nyugtákat, számlákat, fényképeket, képeslapokat, mindenféle fajtát. Leveleket is lelek, az átlagember gyötrődő, kiadatlan műveit."
Roberta előszeretettel olvasgatja ezeket a kis cetliket, mikor a polcokat rendezgeti. Egy nap apja behoz egy könyvekkel teli bőröndöt, amelyben Roberta rábukkan egy izgalmas levélre, amit a nagymamájának címzett az az ember, akit Roberta eddig a nagypapájának hitt. A levél azonban kétséget ébreszt benne. Vajon milyen titkot őriznek nagyszülei? A regény másik szála ugyanis a múltban játszódik és fokozatosan tárja elénk a nagymama fiatalkori kapcsolatát a jóképű lengyel repülőőrnaggyal.
Azt hittem, az antikváriumban játszódó szál fog jobban tetszeni, ám Roberta életéből leginkább csak az alábbi könyvekkel kapcsolatos idézetek fogtak meg:
„A könyvek sok egyéb történetet is elmesélnek azokon kívül, amik papírra vannak vetve.”
„Tanulmányozd a könyveket, szagold őket, halld őket! Meg lesz a jutalmad.”
Jóval izgalmasabb volt azonban a nagymama, Dorothea története. Tetszett, ahogy mozaikszerűen, szinte a leveleket összeolvasva állt össze a kép és nyert értelmet a legelső levél, amelyet Roberta a bőröndben talált.
Nekem egy kicsit szomorkás volt a vége, de talán épp így volt jó. Illett a regény hangulatához. Összességében élvezetesnek találtam és olvastatta magát, pedig mostanában ezt sajnos kevés könyvre tudom elmondani.