Ha már úgyis Sandra Bullock lett az év legszebb nője… (A könyvből készült film főszereplője ő és Nicole Kidman.) A másik ok, amiért ezt választottam, az írónő. Sok jót hallottam már Alice Hoffmannról. Egykori Bűbájos boszorkák rajongóként pedig nem volt kérdés, milyen témát olvassak tőle először.

A regény eredeti címe Practical Magic, ami ezerszer jobban illik hozzá, mint a magyar fordítás. Bűbájos boszorkák, Harry Potter, esetleg Sabrina, a tiniboszorkány… ezeket imádtam, sőt, szeretem most is. Szóval van egy kép bennem, hogy milyenek a boszik. Tudatos erőhasználás a nagyobb jó érdekében, életmentés, bűbájok, néha varázspálca, bájitalfőzés… Ehhez képest az a hétköznapi mágia, amit az Owens lányok használnak a könyvben, teljesen más és kissé lelombozó. Csak ennyi? Ez volt az érzésem sajnos a regény olvasása közben.

A két lány, Gillian és Sally idős, furcsa gyámokat kapnak: két nagynénjük ódon háza közelébe senki se merészkedik, a kertben minden egyes növény okkal terem, a sok fekete macskától lépni sem lehet, a férfiak pedig… jobban teszik, ha elkerülik a családot. Az Owens családban ugyanis minden nő sorsa, hogy igaz szerelmét elveszítse. Bár saját szerelmi ügyeikben a nagynénik se jeleskedtek, azért másokét előszeretettel oldják meg. Éjszakánként a szerelmi bánatban szenvedő nők sorra kopogtatnak a hátsó ajtón, és ha a nénik úgy döntenek, kezükbe veszik a dolgot, abban nem biztos, hogy lesz köszönet. „Vigyázz mit kívánsz!” – óva intik a falu asszonyait, ha eljönnek a házhoz. A kívánságok, amik teljesülnek, nem mindig úgy válnak valóra, ahogy azt az adott bánatos hölgy elképzeli. Ebben a környezetben nő fel a két lánytestvér is és bizony, elegük lesz az egész komédiából. Ők olyan életet akarnak, ahol nem suttognak a hátuk mögött, nem mutogatnak rájuk ujjal az emberek. Gillian fogja magát és megszökik az első adandó alkalommal (egy pasival), Sally pedig férjhez megy. (Természetesen az átok fog rajta, és a kedves férj nem húzza sokáig, de azért hagy két utódot, újabb lányokat.) Egy nap Gillian visszatér nővéréhez és olyan hírt hoz (na, jó, nem csak egy hírt, konkrétan egy hullával állít be), ami felbolygatja az Owens család életét.

Ami a könyvben tetszett: Nem mondják ki konkrétan, hogy ők boszorkányok. A mágia, amit használnak, teljesen természetes eredetű, szinte csak a föld ajándékait használják fel.

Ami a filmben tetszett: A könyvhöz képest egy teljesen más történet, talán még jobb is, mert nincs benne annyi felesleges mellékszál, gyorsabb, látványosabb. Történik konkrét varázslás is, nem csak sejtetik. „Minden nőben lakozik egy boszorkány.” – valami ilyesmit mondanak ki benne, és ez nagyon jó, igaz :)

Most, hogy írtam róla, összességében pozitív lett a véleményem. Csak maga az olvasás élménye volt kissé vontatott. Ellenszenves volt, hogy az alapból kellemes, igényes nyelvezetet egy-két helyen pongyola és oda nem illő megfogalmazások váltják fel. Egyszer olvasható kategóriának érzem, de ettől függetlenül nem ment el a kedvem az írónőtől.

Ui1.: Nem igaz, hogy pont az orgonát kellett gonoszságot képviselő növényként beállítani. Pont az van az előkertemben. :(

Ui2.: Legjobb jelenet a filmből :D

„Ültess rózsát és levendulát, mert szerencsét hoznak. És légy szerelmes, amikor csak teheted!”