Az úgy volt, hogy mostanában a szakdolgozatom miatt a Sárkányos Gyerekkönyvtár gyakori látogatója lettem. Egyik nap, miután befejeztem a kortárs mondókákkal való aznapi randimat, kicsit körülnéztem, mi újság a gyerekregényekkel, mit olvasnak a mai ifjak. Akkor pillantottam meg Az üveggyerekeket, melynek címe és borítója rögtön megfogott. Most már azt is értem, miért lett a Svéd Rádió gyerekregény-pályázatának nyertese.

Ugye mindenki előtt ott van a kép egy barátságos svéd faházról, melyben száll a serpenyőben sülő húsgolyó illata, éjszaka pedig recsegnek-ropognak a régi Ikea bútorok? Ilyen házba költözött a történet főhőse, Billie az édesanyjával. Édesapja meghalt, ezért gondolja úgy az anyuka, hogy könnyebb lenne az életük egy új helyen. Billie a tizenévesek kamaszos dacával szemléli a házat és a környéket… itt nincsenek barátai, és ez a ház… Furcsa és ijesztő az egész. Az előző lakók itt hagyták a bútoraikat, a gyerekszobában még a könyvek és rajzok is ott maradtak.

A beköltözés után egyre rémisztőbb dolgok történnek. Éjszaka valaki kopogtat Billie emeleti ablakán, a nappaliban a lámpa magától mozog, a vendégszobában a kislány rejtélyes üzenetre bukkan, végül pedig ott vannak az üveggyerekek. Két kis szobor, amelyek valahogy vándorolnak a házban. Vajon kísértetek felelősek mindezért? Billie két barátjával nyomozásba kezd és izgalmas dolgokat fedez fel a házról.

Az írónő tudatosan törekszik az olvasás megszerettetésére. Már maga a regény is kiváló eszköz erre. Igényes borítója és gyerekbarát, nagy betűi vannak. Képtelenség letenni, az ember csak úgy falja a fejezeteket. Tetszenek a könyvszeretettel kapcsolatos utalások is. Billie „könyvtárbajárós” lány, az olvasás iránti lelkesedése szerintem a gyerekeket is közelebb hozza a könyvek világához.

Nekem enyhén didaktikus jellegű, ahogy a végén feloldja a misztikus világ keltette feszültséget és szépen megmagyarázza, hogy nem kell megijedni, nem minden varázslat, aludjatok jól gyerekek.

Hogy kik azok az üveggyerekek, és, hogy vajon tényleg van-e reális magyarázat a ház titkaira, kiderül ebből a misztikus, borzongató ifjúsági regényből, mely felnőtt fejjel is élvezhető. Sőt, sötétben olvasva tényleg ijesztő… fantasztikusan adagolja az írónő az izgalmakat, pedig: „Mitől kellene félni a sötétben, amikor ugyanaz van világosban is?”