Nem tudsz aludni. Lehet, hogy azért, mert késő éjjel, mikor minden zaj elhal és ott fekszel az ágyadban, teljesen egyedül, úrrá lesz rajtad a félelem. Azért, mert hirtelen minden annyira... üres.
Ezzel az idézettel kezdődik a Punnany Massif egyik dala és csak nemrég realizáltam, hogy ez nem máshonnan van, mint A békés harcos útja c. filmből. Ami mellesleg fantasztikus és érdemes megnézni. Természetesen először az alapjául szolgáló könyvet olvasd el.
A békés harcos útja című regény alapja Dan Millman, a világbajnok atléta igaz története, aki bejárta a test és a lélek, a szerelem és a rettegés, a világosság és a sötétség, a nevetés és a csoda birodalmát. Dan egy Szókratész nevű öreg tanítómester, a „békés harcos” vezetésével, és egy Joy nevű rejtélyes és vidám lény kísértő hatására a végső szembesülés felé halad, mely felemeli vagy tönkreteszi őt. Kövessük Dant spirituális beavatásának útján, melyen megtanulja, mit jelent békés harcosként meghalni – és élni.
Hogy Dan Millman történetében mi igaz és mi nem, azt mindenki döntse el maga, ahogy a műben felcsendülő tanításokat is egyénileg kell leszűrni és behelyezni a saját életünkbe. Első olvasásra ugyanis nem meglepő, ha azt az érzést kelti a kötet, hogy tucatnyi bölcselkedő gondolatot kapsz és mégsem jutsz egyről kettőre. Őszintén bevallom, a regény feléig nem igazán értettem, miért ajánlotta nekem több, számomra kedves személy is már ezt a könyvet. Hiszen nem szól egyébről, mint általános igazságokról. Érd be azzal ami van. Lassulj le, élvezd a jelent. A gazdagság nem tesz boldoggá. Többet ér a tett, a cselekvés, mint a szó, ami csak elszáll. Joggal értetlenkedtem hát, hogy akkor mit tud ez a könyv? És akkor még a filmet nem is láttam.
Aztán egyszer csak jött egy mondat, aminél úgy koppantam, hogy ja, igen ez volt a regény lényege.
Az út tesz boldoggá, nem a cél.
Különben már szinte minden üzletben szembe jön velünk ez a mondat a manapság oly népszerű motivációs táblák formájában. Nekem is ott lóg egy a falamon, de valahogy sosem vettem ennyire komolyan ezt az egy aprócska mondatot, mint A békés harcos útja után. Kiválóan építette fel a szerző az egyes leckéket, a legfőbb bölcsességhez vezető ösvényt és zseniálisan adagolta nekem, laikus olvasónak ezt a kissé hihetetlen, ezoterikus világot - ami közben meg mégsem volt annyira természetfeletti, hiszen a könyv egyik központi helyszíne egy végtelenül egyszerű benzinkút volt.
Szerettem ezt a könyvet vagy utáltam? Máig viaskodnak bennem az érzelmek. Az biztos, hogy jó könyvről van szó, hiszen megosztó és lehet róla beszélni. Mindenképpen ajánlom. Elindítja a gondolkodást, inspirál és a magamévá tudok tenni belőle egy-egy iránymutatást, tanítást. Ezek a leckék számomra eléggé direktek, szinte szájbarágósak voltak, ezért nem tudtam most kedvenccé avatni ezt az olvasmányt.
A bejegyzés elején említettem, hogy a regényből film is készült. Bár általában könyvpárti vagyok, most mégis tennék egy apróbetűs megjegyzést: Ennél a műnél megengedettnek érzem, ha valaki csak a filmet nézi meg vagy jobban elnyeri a tetszését a film. Velem is ez történt. Gördülékenyebb volt és jobban átadta a lényeget.