Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?
2017. május 30. írta: Lulma

Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?

Sophie Kinsellától már ismertem a boltkóros sorozatot, így tudtam, hogy nagyjából milyen stílusra számíthatok. Nem kellett csalódnom, sőt, még jobban is tetszett Audrey története, mint a vásárlásfüggő nőé.

Audrey hetek óta nem teszi ki a lábát a lakásból. Édesanyja szerint olyan, akár egy törött porcelánváza. A szomszéd srác szerint olyan, akár egy lökött celeb, aki napszemüvegben ül az elsötétített szobában. Linus szerint pedig olyan, akár a rebarbara, ami csak árnyékban érzi jól magát. A pszichológusa szerint… na, azt inkább hagyjuk. Audrey szorong és pánikol. Mindentől és mindenkitől. A számítógépes játékokra rágyógyult öccsétől, a női magazinokból nevelődő anyjától, a sportkocsikról álmodozó apjától, de legfőképpen Linustól, akinek olyan a mosolya, akár egy gerezd narancs.

Audrey valahol útközben elvesztette önmagát, és úgy tűnik, minden összeesküdött ellene, de egy váratlan találkozás, egy óvatos séta a Starbucksba és egy szintén különös srác közeledése talán mindent újraírhat a lány életében.

Adott egy magába forduló tizenéves lány egy kicsit fura, vicces de összetartó, családdal. Bátyja számítógépfüggő, édesanyja minden praktikát és tanácsot megfogad a napilapból vagy szakkönyvekből, apja kevésbé szól bele a lány életébe, öccse pedig csak szimplán cuki. Gyakran megfordul még a családnál Linus, a helyes és jófej srác, aki szintén imádja a számítógépes játékokat, de új hobbija az lesz, hogy megfejtse Audrey-t. Audrey pedig rendszeresen eljár pszichológusához, aki érdekes feladatokkal traktálja őt. Most például azzal, hogy készítsen dokumentumfilmet a családjáról, illetve menjen el a Starbucksba. Audrey-nak viszont mindez kínszenvedés, ugyanis egy iskolai trauma miatt teljesen megváltozott és nem képes emberek közé menni.

Amellett, hogy fontos témát - az iskolai zaklatást - érint a könyv, igazán fordulatos és a humor kellőképpen oldja az amúgy komoly hangvételű alaptémát. Valójában nem derül ki, hogy Audrey-t milyen trauma érte, de nagyjából össze lehet rakni az elejtett morzsákból. Az iskolai bántalmazás, zaklatás igen aktuális. Számos könyv és film dolgozza fel a témát. Jómagam nemrég néztem végig a 13 okom volt c. sorozatot, ami szintén ehhez kapcsolódik. Mindenképp ajánlom - igazából bárkinek. Zseniális alkotás. Sophie Kinsella ezúttal magát a bántalmazás formáját nem mutatta be, inkább a gyógyulásra koncentrált - könyvében reményt ad, megmutatja, hogy van kiút. Össze tudja rakni magát az, aki valami miatt mélypontra került és úgy érzi, szétesett az élete, körülveszi a sötétség - akárcsak egy rebarbarát.

Nagyon tetszett a kötet, szinte alig bírtam letenni. Kicsit sajnálom, hogy nem volt részletesebb, de így is átjött az üzenete és értékes olvasmánynak bizonyult.

A bejegyzés trackback címe:

https://lulmakonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr8812552455

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása