Nemrég Balatonon töltöttem egy kis időt, a családi nyaralóban, ahol internet híján "kénytelen" voltam olvasással elütni az időt. Vízpart mellé pedig legjobb műfaj a kimi. Hét éves voltam, mikor a nagyszüleim megvették a házat és körülbelül tíz éves korom óta kezdtem falni nyaranta az ott található Agatha Christie-ket. Idén azzal kellett szembesülnöm, hogy nem találtam már olyan AC-t, amit ne olvastam volna, ezért úgy döntöttem, itt az ideje megismerkedni Georges Simenon könyveivel és az ő híres Maigret nyomozójával. Három regényt olvastam el a négy nap alatt.

Maigret Vichyben

Fülszöveg: "Maigret, ​​még pizsamában, karosszékben ült az ablaknál, az első pipáját szívta, s lassan kortyolgatta a kávéját. Egyszer csak felkiáltott. Madame Maigret kék virágos köntösében, kezében fogkefével kirohant a fürdőszobából. – Mi történt? – Ide nézz… Az újságban az első, Vichynek szentelt oldalon egy fénykép: a >hölgy orgonalilában<. Fiatalabb kori fényképe lehetett, ajka körül kényszeredett mosoly, a fotográfus kedvéért. – Mi történt vele? – Meggyilkolták… – Ma éjjel? – Ha ma éjszaka történt volna, az újság nem hozhatná már reggel… Előző éjszaka történhetett… – De hiszen láttuk a kioszkban… – Kilenc óra felé igen… Azután hazament… Annyi ideje volt még, hogy levegye a sálját, kalapját, belépjen a szalonba, a folyosón balra…
A sors gondoskodik arról, hogy Maigret felügyelő ne unatkozzék túlságosan kényszervakációja idején. Ha már korsó sörök és házi szilvapálinka helyett gyógyvizet kell kortyolgatnia, amilyen forrón csak bírja, legalább zseniális szimatát, sejtéseit, logikáját nem hagyják parlagon heverni. A fürdőhely állóvizét olyan bűntény kavarja fel, amelynek kibogozásában Maigret nélkül aligha jutnának előbbre…"

Ez volt az első Maigret könyv, amit találomra választottam ki a polcról. Maigret felügyelőt Vichybe száműzi az orvosa, mert egy kis pihenésre van szüksége. Mint kiderül, eléggé egészségtelen életmódot folytat az öreg: túlzásba viszi az alkoholfogyasztást - akár munka közben is legurít egy-két pohárral, hátha jobban megy tőle a nyomozás - pipázik és az étkezésére sem ügyel. A kúrára a felesége is vele tart. Természetesen hamarosan gyilkosság történik a közelükben és a békés relaxálást egy gyilkossági ügy megoldása szakítja félbe.

Maigret albérletben

Fülszöveg: "„- Maga az, főnök? Janvier-ról van szó… – Már megint mit akar Janvier? – Az imént vitték be a Cochin-kórházba. A mellébe kapott egy golyót. – Mit mondasz? – Most már biztosan a műtőasztalon van. – Rohanok.” Maigret új nyomozásának története minden szempontból rendhagyó. Az áldozat nem más, mit az egyik legjobb munkatársa, Janvier nyomozó. A felügyelő tehát egyedül veszi kezébe az ügyet. A bűntény színhelyére költözik, egy kis penzióba, ahol hosszú, idegfeszítő kutatás után egy váratlanul bonyolult rejtélyt old meg."

Ebben a kötetben Maigret kollégája, Janvier kap egy lövést, ám szerencsére nem végzetes a támadás. Maigret természetesen nem hagyja annyiban a történteket, kideríti, hogy ki akarta megölni a rendőrt.

Számomra a Vichyben játszódó regény sokkal élvezetesebb volt, gördülékenyebben tudtam olvasni. Ez a történet kevésbé kötötte le a figyelmemet. Örülök, hogy nem ezt olvastam elsőként, mert lehet, hogy elvette volna a kedvem a többi Maigret könyvtől. Így viszont úgy döntöttem, adok a detektívnek még egy esélyt.

Maigret vallomása

Fülszöveg:""Gépiesen belöktem Christene szobájának ajtaját… És akkor megláttam úgy, ahogy Ön is látta ma reggel…
Teste félig lecsúszva az ágyról, a feje egy vérrel befröcskölt szőnyegre ért, és a lepedő és a szatén takaró is véres volt…"
A fenti vallomás az áldozat férjéé. Vajon ő ölte meg a nálánál idősebb, dúsgazdag asszonyt, aki mellett fiatal szeretőt is tartott? Maigret felügyelő kételkedik. Ártatlan vagy gyilkos?"

Nem bántam meg, hogy belevágtam még egy kötetbe. Ez esetben nem a jelenben játszódik a sztori, hanem a múltban, Maigret csak elmeséli egy baráti összejövetel alkalmán. A cselekmény izgalmas volt, az pedig külön tetszett, hogy mikor szünetet tartott a mesélésben, megtudtunk néhány részletet a felügyelő családjáról, életkörülményeiről is.

Összességében megkedveltem Maigret nyomozót és Georges Simenon stílusát. Ezeket a krimiket nem kell nagyon túlgondolni, kellemes, szórakoztató kalandokat írnak le, némi humorral fűszerezve. Lehet találgatni, hogy ki a gyilkos, bár talán Agatha Christie logikáját már jobban ismerem, Simenon-nál még nem sikerült előre kitalálnom a tettes személyét.

Agatha Christie regényeit és hőseit továbbra is jobban szeretem (Poirot örök kedvenc marad), de nem kizárt, hogy egy következő balatoni nyaralás során ismét lekapok pár Simenon könyvet a nagymamám készletéből.