Ismét egy Katie Fforde könyvet választottam a könyvtárban, ha már az előző így megfogott. Nem bántam meg, bár ebben már találtam egy-két hibát. Azért a maga műfajában megállja a helyét és kellemes, könnyed opció a kikapcsolódásra.
Kedves, egyszerű történet: Jo (akit én következetesen JÓ-nak olvastam többször) válófélben van, mert a férje lecserélte egy fiatalabb nőre. Új életet kezd, egy barátja hajóján, Angliában. A hajó egy kikötőben áll, amit egy „hajóvárosként” lehetne elképzelni, hiszen itt szinte mindenki lakásként használja vízi járművét, és nem közlekedésre. Jo például egyenesen irtózik a hajózástól. Megérkezik lányának legjobb barátnője, Dora, aki megszökött az oltár elől, amikor rájött, hogy vőlegénye mégsem hozzá való. A középkorú és a fiatal nő együtt bujkál a világ elől és próbálják egymást támogatni az új, pasimentes életben. Beilleszkednek a hajós közösségbe, új barátokat szereznek, munkát keresnek. Jo, kiváló szakácsnő, ám kreatív oldalával próbál pénzt keresni. Egy barátja műhelyében kezd képeket restaurálni. Dora inkább szervezni, irányítani szeret. Megismerkedik Tommal, akinek segítségével titkárnői állásra tesz szert. Tommal hamarosan szoros barátság alakul ki közöttük. A férfi kezdetben, mint egy testvér irányítgatja Dorát. Szerinte a lány nem elég bátor, ezért különböző próbatételeket eszel ki számára. Jo jókat derül ezen, ám az élet őt is egy kihívás elé állítja. Kiderül, hogy a hajót Amszterdamba kell szállítani. Igen ám, de vajon Jo le tudja küzdeni a hajózás iránt érzett ellenszenvét? A hajóskapitány elég jóképű, így hamar beadja a derekát. Ám hiába flörtölnek egymással, bejelentkezik a hajóútra a kapitány barátnője is. Hamarosan kialakul a bonyodalom, hiszen a nyílt tengeren a bárkán azonnal kiderülnek az egymás iránt érzett vonzalmak, féltékenykedések.
Ami nem tetszett: Maga a hajóút körülbelül a 250. oldalon kezdődik meg. Előtte annyit tervezték, Jo annyit főzött, és annyi hisztizett, hogy én már ilyen több hónapos túrára számítottam, aztán meg … két nap alatt odaértek Hollandiába. Ezért volt az a sok nyavalygás? Nem is ezt a címet adtam volna a könyvnek. Valószínűleg csak kellett egy új helyszín az amúgy sablonos romantikus történetnek.
Ami tetszett: Hozzám közel áll az írónő stílusa. Az egész regénynek van valami magával ragadó bája, ami ellensúlyozza a negatívumokat. Pluszpont a borítónak, nekem elnyerték a tetszésemet ezek az ízléses rajzok.
