„Az emlékek olyanok, mint az ételek, amiket megeszel. A részeddé válnak, akár emlékszel rájuk később, akár nem.”
Már épp kifelé tartottam a könyvtárból, mikor megpillantottam. Hívogató borítójú, kellemes együtt töltött órákat ígérő könyv. Egy szerelem kezdete…
A szép külső belül sem okozott csalódást. Gyönyörű, lélekemelő mondatok, melengető, körbeölelő, illatok, ízek, emberi sorsok tárultak elém.
A történet középpontjában, a szálakat szövögető, tündérkeresztanya típusú Lillian áll, aki egy kis éttermet vezet. Nem hisz a receptekben, az ételeket érzésből, szívvel-lélekkel készíti. Tudja, kinek mit készítsen, kinek mi esne jól. Hogy átadja ezt a tudást másoknak, egy főzőtanfolyamot indít. Egy olyat, amire én is nagyon szívesen elmennék minden hónap egyik hétfő estéjén…
Az aktuális tanfolyamon részt vesz a sok mindent megélt Isabelle, Claire, egy családanya, aki szeretne egy kicsit magával is foglalkozni, újra megtalálni a nőt az anya és a feleség szerep mellett. Itt van Tom is, aki gyászolja elhunyt kedvesét, Antonia, akihez közel áll a konyha, hiszen konyhatervező, valamint egy kedves házaspár, Clark és Helen, akiknek házassága több titkot rejt, mint gondolnánk. A többieknél jóval fiatalabb Chloe azért jön, hogy erőt merítsen és elinduljon a felnőtté válás útján, Ian pedig főzni tanulna, de talán a szerelem is rátalál.
Erica Beuermeister regényében megismerhetjük ennek a nyolc embernek az életét, miközben fantasztikus ételekről olvashatunk. Olvasás közben többször felálltam valami finomságot készíteni, annyira összefutott a nyál a számban egy-egy receptnél. Lillian tanfolyamán azonban nem csak főzni tanul az ember, az életre is olyan receptet kap, ami mindent megváltoztat…
Annyira szép ez a könyv, annyira megszerettem, hogy már csak ilyen kis betűkkel írom le az egyetlen hiányosságot: Lillianról, aki szépen elrendezte mindenkinek az életét, a gyerekkorán kívül szinte semmit sem árult el a szerző. Az ő életútját ki fogja egyengetni?