Miért nem elégszik meg az ember azzal, ami van? Miért kell neki mindig egy kicsit több és jobb? Törekedni a jóra, nem bűn. Motivál. Ha mi magunk dolgozunk meg érte, még jobban ki tudjuk élvezni. Ám egy drog segítségével elérni a tökéletes életet... már meggondolandó.

Az államvizsga közeledtével bizony eljátszottam a gondolattal a könyv olvasása közben, hogy jó lenne egy kis MDT… Egy gyógyszer, amitől pár óra alatt kiolvasol egy könyvet, vissza tudod mondani a tartalmát, egy nap alatt elsajátítasz egy nyelvet és megírsz egy regényt. Állandóan cselekedetekre serkent, legyen az a lakás rendben tartása vagy beszélgetés és kapcsolatteremtés új emberekkel, egy jobb állás szerzése, az életminőség javítása. Nem lenne rossz, ugye?

A regény főhőse, Eddie is így gondolja. Ám mindennek ára van. Az agy szünet nélküli dolgoztatása, napokig evés és alvás nélkül alkotni, tenni-venni, élni… ezért az MDT nem kisebb árat követel, mint az emberi életet.

Megéri? Vajon tényleg jó tökéletes életet élni? Aki a figyelem középpontjába kerül, könnyen szerezhet ellenségeket is, akik szintén meg akarják szerezni a siker „receptjét”. A csillogást, rivaldafényt könnyen követheti zuhanás és csalódás. Eddie megtapasztalja mindkét oldalt. Hamar rájön, hogy versenyt kell futnia az idővel – az életéért.

Izgalmas és érdekes téma. Először a filmet láttam, de szívesen olvastam a könyvet is. Bár néhol kissé pongyola a megfogalmazás, összességében tetszett. Elgondolkodtató… nem feltétlenül jó, ha minden csak úgy az ölünkbe pottyan. A kiérdemelt jutalomért jobban örülünk. A film és a regény végére érve már beláttam, hogy ekkora árért nem kellene ez a teljesítményfokozó szer. Inkább továbbra is megdolgozom a sikerért.