Hajlamos vagyok a többszörösen összetett mondatokra. Még a szakdolgozat írása alatt is sokszor megkaptam a konzulensemtől, hogy túl nyakatekerten fogalmazok. Érti ő, doktorija van, meg minden, de azért „magyarítsam már” a mondataimat. A neonbiblia pont a másik véglet: 164 oldalnyi tőmondat.

Jelenleg a 82. oldalon tartok, pont a felénél. Nem hagyom abba, pedig idegesít. Valamit mégis tud a könyv. Annyira eseménytelen... hogy már eseménydús. (?) Valójában ironikus eseménysorozatokat ír le E/1.-ben a szerző. Tőmondatokban. Ami azért 164 oldalon át eléggé zavaró.

Az átlagos angol családba (félénk anya, basáskodó apa, aki később megüti az asszonyt, túlóvott kisgyerek) megérkezik a showbizniszes múltú nagynéni, aki állandó pesztrája lesz a gyereknek, Davidnek. Mivel David 6 éves koráig fiúkkal nem is játszik, első találkozása a kortársaival katasztrofális lesz. A merészebb fiúk kigúnyolják, megverik. David önbizalma pedig egyre csak süllyed. Később az iskolában sem remekel, barátai nem nagyon vannak, a tanárok sem kedvelik. Jelenleg ott tart a nagy sztori, hogy a II. világháború miatt az apát behívták, így addig az elnyomott anya fellélegezhet. A nagynéni dolgozik, többet keresnek, mint mikor a férfi dolgozott. Elkölteni viszont nem tudják a jegyrendszer miatt. Neonbibliáról eddig nem sok szó esett. Az eddigi egyetlen vallásos epizód is csak egy fejezeten át tartott, amikor egy prédikátor érkezett a városba. Az emberek „Isten kiválasztottjának” nevezik, mert lelket önt a népbe. Hogy ennek mi lesz a folytatása, illetve a háború végén, ha hazatér az apa, továbbra is veri-e az asszonyt, a nagynéni meddig tudja védelmezni a lassan felcseperedő fiút, a fiú valaha férfiasabb lesz-e…
 Remélem a könyv 2. feléből kiderül.

Ebből az akciódús regényből film is készült, de nem vágyom rá, hogy lássam. A könyvből is a bevezetés tetszett a legjobban, ami az író életéről szól, aki amúgy 15 évesen alkotta meg ezt a művet. Akkor még éretlennek vélte, csak halála után jelent meg a regény. Szubjektív vélemény, de bizonyos tekintetben most is éretlen, mondhatni nyers a stílusa. Jó, még csak a felénél vagyok, lehet, hogy a mondanivalóját 82 oldal múlva már értékelni fogom. Azt már nem írom le. Tőmondatokban sem.