Szeretem Franciaországot és különösen Párizst. Van egyfajta bája, egy olyan hangulat, ami semmilyen más városra nem jellemző a világon. Amikor olvasok róla, rögtön egy kis kávézó teraszán találja magát a lelkem és... nehéz elrángatni az illatozó croissant mellől.

Fülszöveg:

Sarah a kilencvenes évek közepén, egy sármos francia kedvéért Párizsba utazik a messzi Ausztráliából. Bár a nyelvet nem beszéli, a „baráti látogatás” oly nagyszerűen sikerül, hogy Sarah nem csak a fiúba, de Párizsba is beleszeret. Azonban szertelen öltözködése, egyenes modora, rossz kiejtése nem arat sikert a flancos vacsorapartikon, sőt, szerelme vidéki családjának körében sem, ahol mindvégig éreztetik vele: ő csak egy külföldi. Sarah mégsem adja fel, több fronton is elszántan küzd az elismerésért, miközben a legnagyobb divattervezőkkel készít interjút, ellesi a francia konyha fortélyait, és a kényes párizsi ízlés szerint is méltó társa lesz Frédéricnek. A pikáns humorral és öniróniával fűszerezett úti naplóból az is kiderül, hogy miért szeretjük ezt a néha elegáns dámának, máskor kiélt utcalánynak öltöző Párizst, a flört hazáját.

A Kezdjük újra Párizsban! egy „idegenbe szakadt” fiatal lány kezdeti csetlés-botlásait, a divat fővárosának különc eleganciáját, a „csigaevő” franciák bájos, vagy éppen dühítő szokásait mutatja be, miközben találóan fogalmaz a kultúrák közötti különbségekről, a beilleszkedés nehézségeiről.

Nem az a tipikus romantikus regény. Konkrétan Sarah és Fréderic magánéletéről alig esik szó, inkább valóban „Szerelmi vallomás Párizshoz!” – ahogy a Washington Post írja a regényről. Éppen ezért nagyon tetszett. Már lassan egy évtizede voltam Párizsban… és szeretnék visszamenni. Fantasztikus az a hely és annyira jól visszaadja azt a nyüzsgést, azt az egyedi hangulatot a könyv! Ám más egy hétre kimenni ebbe a csodás országba és más egy életre. Egyébként, ha nem lenne igaz történet, el sem hinném. Nagy szerencséje volt az írónőnek, amennyiben ez tényleg így történt: szinte 1-2 órás ismeretség után elkötelezte magát egy idegen mellett, utánament és azóta is boldogan élnek… ritka és veszélyes kaland, ezért is hiányoltam a kapcsolatuk kibontakozásáról szóló részeket.  „Önök feladnák mostani életüket egy szexi franciáért?” – kérdezi a Cosmopolitan a könyv borítóján. Én nem. Ennél azért reálisabb vagyok, bármennyire is csábító. Azért Sarahnak sem volt egyszerű, a vágyott világ nem volt teljesen tündérmesébe illő. A franciák iszonyat bunkók voltak vele, egyáltalán nem fogadták el, hogy ő egy másik kultúrát képvisel. Tetszett, hogy próbálta egyensúlyban tartani a beilleszkedést és eddigi életfelfogásának megőrzését. Néha átbillent egyik vagy másik oldalra, de végül sikerült kialakítani úgy az életét, hogy a különböző kultúrák ne csak találkozzanak, hanem össze is barátkozzanak. Tanulságos, hiszen sokszor az egyszerűbb utat választjuk. Lehet ebből meríteni, a bátorságból, ahogy fejest ugrott egy új életbe, a friss, ropogós bagettek, az éjjel-nappal tökéletes külsejű és modorú párizsiak világába, feladva az ausztrál tengerpartok megnyugtató légkörét.

Kiegészítés: Sarah és Fréderic lakáskeresős jelenetéről teljesen a Nemzetközi házvadászok c. műsorra asszociáltam, amit mindenkinek ajánlok :)

„Ez nem egy őrült sziklamászás volt, inkább csak lassú kaptatás a hegyre. Ahogy itt ülök, új gondolat fogalmazódik meg bennem. Az élet nem más, mint egymást követő fejezetek sorozata. Az új kaland csak most kezdődik.”