Tökéletes egyhuzamban elolvasós, bűbájos könyv. Sok finomsággal. Így tudnám jellemezni két mondatban. Végre elolvastam a régóta várólistás Piciny Csodák Pékségét.

A történet főszereplője Polly, aki barátjával való szétválás után úgy érzi, kicsit kiszakadna a nagyvárosból. Így kerül az elhagyatott halászfaluba, Mount Polbearne-be. Itt nincsenek éjszakai szórakozóhelyek, nem lehet csak úgy elmenni vásárolgatni, de még rendes munkalehetőség is alig van. Pollyt mégis vonzza valami a kis faluban, amit még megközelíteni is nehéz, ugyanis bizonyos időszakokban még a dagály is elönti az oda vezető utat.

Polly úgy dönt, újra belekezd hobbijába, a kenyérsütésbe. Kezdetben csak magának süti a cipókat, de hamarosan a környékbeli halászok megérzik a fantasztikus illatot és bekopogtatnak a lányhoz. A kóstolókat titokban kell elrendezni, ugyanis a helyi pékség nem nézi jó szemmel a konkurenciát.

Közben Polly egyre népszerűbb lesz. Megismerkedik a falu méhészével, majd újabb és újabb barátokat szerez. Végül már úgy érzi, egyre kevésbé vágyik vissza nagyvárosi, pörgős életébe. Pörgés itt is van, csak másképp. Megalapítja a Piciny Csodák Pékségét és úgy tűnik, teljesen beolvad a közösségbe. A mindennapos kenyérsütés közben románcokra is van ideje főhősünknek...

Kedves epizódok, nyálcsorgató péksütemény-illat, szerethető karakterek. És egy olyan kis falu, ahol szívesen töltenék néhány hetet turistaként. Szerettem ezt a történetet. Vigyázat, olvasás közben garantáltan rád tör a vágy egy friss mézes kenyér vagy bagel után!