Újabb végtelenül kedves, lélekmelengető könyvecske. Bár a főszereplő engem kifejezetten idegesített és sok szempontból nem tudtam vele azonosulni, de maga a történet és a vele megesett kalandok olvasmányosak voltak.

Sikeres New York-i divatguru, aki szívtipró pasijával egy háromszintes tetőtéri lakásban éli a felső tízezer pazar életét. A szíve mégis üres még ha a szekrény roskadozik is a Gucci táskák súlya alatt hiányzik a mindent elsöprő szerelem. Egy napon búcsút mond eddigi életének, hogy valóra váltsa gyermekkori vágyát, és Puccini nevű macskájával, no meg a piperekészletével elköltözik Párizsba. A fény városában keresi azt a sármos franciát, aki gyermekei leendő apja lehetne, de minduntalan zsákutcába fut: megismerkedik a lezseren szexis Alexandre-ral, egyszerre randizik három Jean nevű férfival, és találkozik egy nős arisztokratával, aki a kitartott nő szerepét szánja neki…

Klein egyszer csak megelégeli a szürke hétköznapokat és elindul, hogy megvalósítsa álmát. Feladja a gazdagságot és New Yorkot Párizsért. Párizsért, ahol még albérletre is alig telik neki, töri a nyelvet és teljesen más kultúrát kell megismernie, mint amiben eddig élt. Mégis tudja, hogy ez a helyes út. És így is lesz. Mert igenis megvan a maga bája, amikor a bőröndödet használod éjjeliszekrényként és a helyi galériákban kuncsorogsz, hogy állítsák ki a festményeidet. A női praktikák pedig már csak bevetésre várnak, egy-kettőre érkeznek a pasik, hogy izgalmassá tegyék Klein életét. Vajon megtalálja köztük az igazit? És közben önmagát?

Szerintem iszonyat jól hozta a kötet a párizsi hangulatot. Mikor befejeztem, még sokáig ültem mosolyogva és nehezen szakadtam ki a kis kávézókkal zsúfolt utcácskák világából. Szóval igen... Kell ilyen is. Nem egy nagy irodalmi alkotás, mégis jó érzés volt elolvasni és beleélni magam. Na meg - a végét átérzem most az én életemben is. Létezik a boldogság.