Laura Morelli: A gondolakészítő
2017. június 26. írta: Lulma

Laura Morelli: A gondolakészítő

Velence, te csodás!

Egy éve Velencében töltöttem pár napot és azonnal bele is szerettem. Akkor ebben a posztban osztottam meg veletek a benyomásaimat néhány fényképen keresztül, de azt hiszem, most találtam egy könyvet, ami valami fantasztikusan adja vissza az ottani hangulatot.

A ​tizenhatodik századi velencei gondolakészítő, Luca Vianello úgy érzi, az egész életét előre elrendezték. Apja már születésekor eldöntötte legidősebb fia sorsát, Luca a város egyik legismertebb gondolakészítő műhelyét hivatott megörökölni. Ám a fiú élete egy váratlan tragédia után különös fordulatot vesz, és elindul új utat keresni magának. Nem sokkal később egy antik gondola helyreállításán dolgozik, miközben titkon abban reménykedik, hogy sikerül szíve hölgyének kegyeibe férkőzni.
A GONDOLAKÉSZÍTŐ egy apa és fiú nehézségekkel és szeretettel teli kapcsolatán keresztül kelti életre a velencei hajóácsok művészetének évszázados hagyományait. A történelmi regények szerelmesei bizonyára élvezettel olvassák majd a hűen leírt korabeli velencei életről szóló elbeszélést és a gondolák készítésének csodálatos részleteit.

Megmondom őszintén, annyira nem is firtatnám magát a történetet. Tetszett, olyan kis egyszerű volt, sodródott, mint a gondola a vízen... Olvastatta magát, nem volt vele probléma. Szépen adagolta a szerző az egyes elemeket, volt ott kaland, románc, tragédia, szóval le a kalappal, helyén volt a cselekmény. Ami mellett azonban nem mehetek el szó nélkül, az a gyönyörűséges borító, amin azonnal megakadt a szemem a könyvtárban. Ha boltan látod a könyvet, már csak ezért is megéri megvenni.

Emellett pedig a már fent említett tény, hogy ez valóban egy olyan kötet, amit ha kinyitsz, rögtön beszippant és ott találod magad a velencei terecskéken, kis hidakon, sikátorokban, hallod a vízcsobogást és szinte érzed a tenger sós vizének illatát. A Rialto piac zsongása, a hal, olívabogyó, friss kenyér mind mind élethűen jelenik meg előtted. Egyszerűen imádom az ilyen típusú könyveket. Amiknél talán nem is a sztori a lényeg, hanem ez a hangulat, életérzés, amit át tudnak adni. Az Olaszországgal kapcsolatos regényekre ez kiváltképp igaz. Jó példa lehet még Máté Ferenc regénye vagy épp a Napsütötte Toszkána.

Úgyhogy gondolára olvasásra fel, Laura Morelli könyvét mindenképp ajánlom!

Ui.: Különben számomra vicces, hogy folyamatosan a saját nevemmel találkoztam a könyvben, de az az olaszoknál fiúnévnek számít. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://lulmakonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr4012621831

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása