Ismét egy Katie Fforde könyvet olvastam, hogy jobban teljenek a szürke januári hétköznapok. Most már ismerem az írónő stílusát, így tudtam, mire számítsak. Kellemes, kikapcsolódáshoz majdnem tökéletes a Majdnem tökéletes.
A történet főhőse Anna, a belsőépítész, aki egy kis angol vidéki városkában vásárol meg egy házat, hogy aztán felújítva nyereséggel el tudja adni. Egy kis időre, amíg a felújítás zajlik, beköltözik a házba és megismerkedik a vidéki élettel. Azonnal barátságot köt a szomszéd Chloeval, aki főállású anya, és tyúkanyó természetével mindenben segíteni próbálja az egyedülálló Annát. Szerinte ugyanis a szinglik, „mint páratlanul maradt zoknik a fiókban, úgy hánykolódnak a nagyvilágban”. Pedig azért Annát nem kell félteni! Hamarosan szert tesz egy gyönyörű agárra, Caroline-ra, aki a legszimpatikusabb szereplő. A házzal és a kutyával együtt megkapja a jóképű Robot, aki történetesen mind a helyi műemlékvédelemért, mind az állat örökbefogadásáért felelős, így naponta Anna nyakára jár ellenőrizni ezt, azt. Természetesen idővel udvarolni kezd neki, csakhogy a lány nagy szerelme nem más, mint egykori egyetemi tanára, Max. A közelgő osztálytalálkozó remek alkalom a régi románc felmelegítésére. Max és Anna kapcsolata gyorsan elkezdődik, de vajon milyen hamar ér véget? Ugyanis Max egyfolytában kritizálja Anna munkásságát, kinézetét, életét, egyszerűen mindent. Nem is értettem, hogy egyrészt miért kellett neki volt tanítványa, ha sem külsőleg, sem belsőleg nincs vele megelégedve, másrészt pedig Anna hogyhogy nem vette észre, hogy ez a pasi ilyen bunkó. Persze, a Maxról alkotott álomkép teljesen elvakította. Sajnos ez sokakkal megesik, hogy egy bizonyos illetőről felállítunk magunkban egy képet, elképzeljük, milyennek szeretnénk látni az adott kapcsolatot, de közben nem látjuk a valóságot.
Később Anna szerencsére rájön, hogy mekkorát hibázott, mikor Maxot választotta Rob helyett. Talán ez nem akkora SPOILER, de aki úgy érzi, az inkább ne olvassa a kifehérített részt:
Anna dobja Maxot és kis idő múlva összejön Robbal, aki már alig várta a pillanatot. Sajnos a regény itt nem zárult le, pedig jobb lett volna. Rob házában tűz üt ki, a szerelmesek elhidegülnek egymástól, szóval egy felesleges viszály veszi kezdetét a könyv utolsó harmadában. Igen, kibékülnek, de ez annyira nyilvánvaló volt, hogy ez kis bonyodalom tényleg nem kellett volna már. SPOILER VÉGE
Bár a regény utolsó néhány fejezete nem nyerte el a tetszésemet, összességében nem volt rossz olvasmány. Két nagyobb falatnak ígérkező könyv közben valószínűleg még vissza fogok nyúlni az írónő biztonságos, könnyed romantikus történeteihez. Jó átvezetőnek tartom két elgondolkodtató mű között.
Említésre méltónak találtam a helyszínválasztást. Ha másért nem, hát ezért nagyon bírom Katie Fforde írásait. (Dee, másért is, különben nem olvasnám. :-) ) Régebben szívesen néztem házfelújítós műsorokat, így jó volt ilyen témában egy bájos történetet olvasni. Kíváncsi vagyok, a jövőben még milyen helyekre fog elkalauzolni az írónő!
