Jerome Coctoo: ...és kifordítom a világot
2015. január 13. írta: Lulma

Jerome Coctoo: ...és kifordítom a világot

742657_5.jpgAz írónő: Abszolút kedvenc nálam. Annyira lélekemelő, izgalmas és gyönyörű, ahogy ír, minden szó, minden mondat csodálatos, nem akarom, hogy véget érjen az adott regény. Eddig öt könyve jelent meg, mind ez alatt az írói álnév alatt. Egyébként emiatt nagyon sokáig francia szerzőnek véltem, a tavalyi könyvhéten tudtam meg, hogy valójában ki ő.  Először 2010 környékén olvastam tőle, a Boldogságkeresőket. Azóta minden évben kiveszem a könyvtárból. (Igen, kéne egy saját példány. NAGYON.) Aztán tavaly olvastam a Francia négyest, ami kevésbé tetszett, akkor azt írtam róla a könyvlistámon, hogy nem olvasnám újra, de ha lesz időm, azért lehet, hogy mégis. A következő találkozásom az írónő nevével a tavalyi vörösmarty téri könyvhéten volt, amit mindenkinek nagyon ajánlok, szuper kedvezmények vannak olyankor. Ott végre szert tettem egy saját Jerome Coctoo könyvre, a Lelke bolondjaira. Fú. Imádtam, még nem olvastam újra, de mindenképp sort kerítek rá. Végül az óév utolsó napjaiban egy antikváriumban megláttam az …és kifordítom a világot c. regényt, és azonnal le is kaptam a polcról. (Nem mellesleg az eredeti ár töredékéért, kiváló minőségben.)

Kivártam a megfelelő pillanatot, 2015-öt ezzel a könyvvel akartam nyitni, mintha csak egy finom, fenséges fogás lenne, amit nem lehet akármikor fogyasztani. Mert ez a könyv ilyen. Minden mondata tökéletes, a történet fordulatos, a monológok elgondolkodtatóak… Ha már finom fogáshoz hasonlítom a könyvet, érdemes arról szót ejteni, milyen zseniálisan bánik az írónő a részletekkel. Tisztán kibontakozik előttem minden egyes jelenet, ahogy leírja a szereplők ruháját, hangulatát, azt, hogy mit esznek. Igen, szinte minden oldalon összefut az ember szájában a nyál. Szeretem, hogy még ezeket a jelentéktelennek tűnő dolgokat is kidolgozza, így még jobban átjön az a hangulat, ami átjárja a regényeit. Talán ezt csak akkor lehet megérteni, ha valaki olvasott már tőle. Ez itt a reklám helye.

5544715.jpg„Vannak szerelmek, amelyek tovaillannak, mint száraz avar a szélben, és vannak szerelmek, amelyek egész életünket
elkísérik. Minden egyes molekulájuk belénk épül, mint házfalba a tégla meg a terméskő. Többé válunk általa és örökké hálásak vagyunk érte, hisz nélküle kevesebbek lennénk.”

Egy fagyos reggelen, a metrón jött szembe ez a mondat. Bár addig csak álmosan pislogva böngésztem a sorokat (éljen a reggeli diákmunka), azonnal kipattant a szemem. Ilyen gyönyörűen megfogalmazni ezt… művészet a szavakkal. (Egyébként később tűnt fel, hogy a borítón is szerepel ez az idézet… tényleg reggel volt még. :D ).

Szóval csodás. És ajánlom. És szeretnék minden kötetéből egy saját példányt.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lulmakonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr957072329

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása