Nézegettem az első, kezdetleges bejegyzésemet, és észrevettem valamit. 2014 őszén sok hasonló témájú könyvet olvastam, zömmel Fejős Évától. Elgondolkodtam, miért is volt ez...

Tehát a tavalyi év második felében nagyon megszerettem, és zömmel tőle kezdtem olvasni… vagy ha nem tőle, akkor hasonló témájú könyveket. Hogy miért? Szingli lettem. De már előtte is… mintha kezdtem volna ráhangolódni, tudat alatt készíteni a lelkem. Aztán, most, hogy tényleg nincs párom, már nem is kell. Magamba szívtam a tudást, ami kell a szingliséghez, kiléptem a gyötrő kapcsolatból, és tudatosan kezdtem új életet. Nem is kellett megvárnom hozzá az újévet. Egy hajvágás is kellett a dologhoz – imádom az új frizurámat J Ráadásul a szakítás jót tett. Felszabadultam. Azóta komolyan mondom, jobb a kapcsolatom az exemmel. Annyira jó, hogy ilyen is van. Mert higgyétek el, van.

Szóval, hogy is jutottam el ide? Fejős Évát olyan 18 éves koromban olvastam először. Karácsonyra kaptam meg stílszerűen a Karácsony New Yorkban-t. Azóta többször is olvastam, az egyik kedvencem lett tőle. Fél évvel később megkaptam a Karibi nyárt, majd megvettem a Hello, Londont. A Karibi nyár kevésbé fogott meg, nehezen olvastam… A Hello, Londont viszont már többször is. Szeretem, ha azonos a nevem a főszereplővel J 2014 augusztusában újra elővettem a három saját példányomat, a továbbiakban pedig könyvtárból hoztam haza: A hotel balin és A mexikóin kívül az írónő önéletrajz jellegű művét, a Szeretlek, Bangkokot. Ezek a kikapcsoló, „lightos”, mégis érzelmekkel teli regények valahogy mind az önkeresésről szólnak és az újrakezdésről. A boldogság megtalálásáról. Az azonosulás a főhősökkel, az izgalom, kalandjaik átélése, ez az, ami „fejős évássá” teszi Fejős Éva könyveit. Egyszerűen ír, mégis szépen. Most egyelőre nincs rá szükségem. Én már merítettem belőle, most más regények felé nézek, amik más szempontból tesznek majd teljessé. Biztos vagyok benne, hogy még visszatérek hozzá, de addig is, kedves Éva, köszönöm, hogy vagy!