Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren és Transzóperencián túl is, jártamban-keltemben a postára vittek a pénzügyi dolgok-gondok, és ott akadt meg a szemem László Zoltán regényén, annak is a borítóján. Kedves tekintetű fiatalember néz a távolba, körülötte mindenféle mesei elemek: kacsalábon forgó kastély, tüzet okádó sárkány, törpe, óriás, fekete macska... A fülszöveg is azzal kecsegtetett, hogy ez a kortárs kötet bizony a népmesék világába kalauzol:
"TE IS AZT HISZED, HOGY A MESÉK CSAK A KÉPZELET SZÜLÖTTEI?
TALÁN JOBB IS ÍGY.
AZ IGAZSÁG NÉHA KIFEJEZETTEN ÉLETVESZÉLYES.
Karsa Harlan egy budapesti kórház patológiai osztályán dolgozik, és időnként emlékezetkiesései vannak. E két tény önmagában is beárnyékolja az életét, na meg a nőkhöz való viszonyát. Amikor azonban akaratán kívül belekeveredik a mesehősök leszármazottainak belső intrikáiba, egy csapásra vonzóbbnak tűnik a korábbi józan, unalommal bélelt élete.
Csakhogy a normálishoz már nincs visszatérés, ha az ember megtudja, hogy elfeledett gyerekkora egyáltalán nem nevezhető hétköznapinak. Ha iratmániás hétfejű sárkányok, a parlamenti képviselőket manipuláló óriások és legalább két potenciális barátnő teszi kiszámíthatatlanná a mindennapjait.
Harlan csak úgy élheti túl az egyre veszélyesebb kalandokat, ha a maga kezébe veszi a dolgok irányítását, és dacolva az ellene szövetkezett erőkkel, fényt derít saját múltjára. A nyomok pedig a mesehősök titokzatos őshazájába, Transzóperenciába vezetnek."
Gyorsan lekaptam a könyvet, ám aztán sokáig nem nyúltam hozzá. Ide-oda pakolgattam, tetszett is, meg nem is, de végül nyaralás előtt belekezdtem, majd a Balaton felé zötykölődve a vonaton fejeztem be. Pörgős, izgalmas, kalandos utazás volt - már ami Harlan történetét illeti, az én vonatozásom cseppet sem volt kellemes a kánikulában. Szóval jobb volt a könyv, mint amire számítottam. Volt az egésznek egy olyan beütése, mint amikor részegen mész haza és mindenféle érdekes, megmagyarázhatatlan dolog történik veled az éjszakai buszon. Fura, új arcokkal ismerkedsz meg, még az ellenőr is szokatlan dolgokat mond. Harlannal is megesett pár nem mindennap eset, miközben azt kutatta, hogy ki ő, honnan származik.
Szép számmal akadtak az Egyszervoltban mesei fordulatok, varázslatos alkuk, apró betűs záradékok, különös lények. Mindez igényes köntösben, értelmes, kerek mondatokkal, jó kis párbeszédekkel. Nem hallottam még ezelőtt László Zoltán nevét, de kíváncsian várom a folytatást, illetve felkeltette az érdeklődésemet a többi műve iránt. Igaz, a sci-fi és az urban fantasy világa igen csak kívül esik a komfortzónámon és még csak mostanában ismerkedek ezekkel a műfajokkal, de az Egyszervolt eléggé megfogott és hasonló alkotásokkal szívesen vetem bele magam az ismeretlenbe.
