Tipikusan az a könyv, amitől nem vársz sokat, aztán... beszippant. Velem valahogy így történt A cipész feleségét olvasva. Könnyed olvasmányra, romantikus "könyvmolyképzős" írásra számítottam. Nos, a szerelmi szálat meg is kaptam, de gyönyörűen, családregényként adagolva.

A cipész felesége Enza és Ciro életéről, gyötrelmes szerelméről szól. A két olasz fiatal még gyerekkorukban találkozik egymással és tragikus esemény kapcsán. Mindkettőjük családi háttere nehéz, de életük további szakaszai is megpróbáltatásokkal teli. Ciro apácák közt nevelkedik, miután édesanyja lemond róla, Enza pedig egy többgyermekes család legidősebb lánygyermekeként már kiskorától kezdve hozzászokik a kemény munkához. Később mindkét fiatalt Amerikába sodorja az élet. Ott próbálnak munkához jutni és meggazdagodni. Enza szinte minden vagyonát hazaküldi a családjának, de közben sikerül varrónőként karriert építenie. Ciro is dolgozni megy ki, neki sikerül tehetségét elismert cipészként kamatoztatni. Eközben gondolhatnánk, hogy ők folyamatosan egy párt alkotva segítik egymást, de ez közel sincs így. Közel vannak egymáshoz, de éveken át még csak nem is találkoznak külföldön. Aztán sorsuk néha mégis egymás mellé viszi őket. Vajon beteljesedik a gyerekkorban elkezdődött románc? Nos, ezt boncolgatja Adriana Trigiani szívbemarkoló kötete.

Olvastatta magát a regény. Szép leírások és pergő cselekmény jellemezte. Tetszett az egyes korszakok és helyek bemutatása is akár a történelmi eseményeken akár az akkori divaton  és szokásokon keresztül ábrázolva. Enza jelleme szimpatikus volt számomra. Egy csodaszép lány, aki talpraesett, szorgalmas és kitartó. Valójában összeillik Ciroval, aki szintén szorgosan dolgozik, ám pont kell zabolátlan természete mellé Enza nyugalma.

Bár sokszor kevésbé tartottam életszerűnek ezeket a véletlen találkozásokat a könyvben és időnként klisék is előfordultak a történetben, ezekről mégis el tudok tekinteni.

Az utolsó része a történetnek más hangvételű, mint az eleje. Szomorúbb. Sajnáltam, hogy erre kanyarodott a hangulat és a lezárás kevésbé tetszett.

Összességében örülök, hogy a kezembe akadt a könyv, még olvasást követően is sokat gondolkodtam rajta.