Ezt a könyvet valójában még június utolsó napján fejeztem be, de azóta minden nap nagyjából reggeltől estig dolgoztam, amikor pedig itthon voltam, főleg alvással töltöttem az időt. Plusz tegnap munka után még moziba is mentem (Agymanók - imádtam!!!). Ma este végre van kedvem és időm írni róla.

Fülszöveg: Régen, mikor a világot Nap Anya és Hold Atya irányította, amikor a nomádok Tenger Anyához és Föld Atyához imádkoztak, Uthrikot, Gettföld nagyhatalmú királyát és trónörökösét, nagyobb fiát saját alattvalóinak cselszövése terítette le. 
Yarvi, a kisebb fiú, a „félember”, aki úgy született, hogy jobb kezén egyetlen, görcsös ujj van, egy nap arra ébred, hogy király lett. A vékony fiú fejére azonban nagy a Királyi Fejpánt, s bár teljesen alkalmatlan a feladatra, mégis csatába indul, melyre halott apja helyett vezeti népét. 
De hiába nyomorék, hiába kerül rabszolgasorsra, éles elméjével kitűnik társai közül, s a számkivetettek furcsa seregének élére áll. Yarvi útja talán éppen oda vezet vissza, ahonnan indult: cselszövők, árulók és királygyilkosok közé…

A Half a King – Az uralkodó elvileg egy fantasy, gyakorlatilag meg… lehetett volna benne több fantasy elem… mondjuk úgy a nullánál kicsit több :D Egyébként tényleg jó, fordulatos, izgalmas, letehetetlen. Érdekes a világ, amely elénk tárul a királygyilkosokkal, királyokat szolgáló bölcsekkel, akiknek a miniszter nevet adta az író. Akik egyben valamiféle vallási vezetők is. Van az egészben némi Trónok Harcás beütés, nem csoda, hogy a hátsó borítón maga George R. R. Martin méltatja a művet:

„Gyors, sodró történet tele árulással és bosszúval. Már az első oldalon magával ragadott, és nem is eresztett többé.”

A főszereplő az elején engem egyszerre emlékeztetett Tyrionra, Branre és Jaimere (félkezű… :D). Később már megmutatta a saját jellemét és eltűnt a Trónok Harca érzésem is. Már csak azért is, mert a nyelvezete, stílusa sokkal inkább ifjúsági regény jellegű volt. Akadtak harcok, halálok, de nem abban a nagyon durva, nyers kivitelezésben. A szexualitás nem jelent meg. Yarvi épphogy alig merte megcsókolni a számára kijelölt menyasszonyt, aztán később amint lehetett inkább szüzességet fogadott.

Mind a cselekmény, mind a szereplők kidolgozott, igényes munka eredményei. Szerettem a hajón dolgozó rabszolgákat. Személy szerint már hamar sejteni kezdtem, hogy Semmi nem véletlenül nem árulja el a valódi kilétét, de a sztori végén a csavar azért meglepett. Aztán a másik csavar még jobban. Szóval eléggé jól adagolta az izgalmakat az író.

Joe Abercrombietől ez volt az első könyv, amit eddig olvastam. Eddig, mert biztos vagyok benne, hogy nem csak a regény folytatásai, hanem más írások is érdekelnének tőle.

Néhány idézet, ami megfogott:

„A bölcs kivárja a megfelelő pillanatot, de nem mulasztja el soha.””

„A bolond azonnal üt, (…) A bölcs mosolyog, figyel és tanul. Aztán üt.”

„– A pokolban – szólt Yarvi – csak az ördög tudja megmutatni, merre van a kijárat.”