Darren Shan: Árnyak asszonya
2016. március 15. írta: Lulma

Darren Shan: Árnyak asszonya

Régen szerettem Darren Shan vámpíros sorozatát, ha jól emlékszem, mind a 12 részét elolvastam. Most a Libriben bóklászva akadt meg a tekintetem az író nevével ellátott könyvön az egyik akciós polcon. Bár a borító nem hozott lázba, a fülszöveg jónak tűnt, így be is került a kosaramba:

„Ed, az amerikai író, Londonba utazik, hogy ötleteket gyűjtsön a következő könyvéhez. Bolyong az idegen városban, miközben szörnyű titok is kísérti a múltjából, amitől, bármilyen elszántan próbálkozik is, nem sikerül szabadulnia. Ed válaszokat szeretne, de ezek helyett valami olyasmire bukkan, amire álmában sem számított: egy fantasztikus szerelemre. A nőt veszélyes kötelékek fűzik London egyik leghírhedtebb gengszterfőnökéhez – ha lebuknak, az mindkettejük halálát jelentheti. A tiltott viszony pillanatok alatt a feje tetejére állítja Ed világát. Kalandozásai az árnyak birodalmában megdöbbentő felfedezések sorozatához vezetnek, melyek elmossák a valóság és a képzelet közti határt.”

Az igazság az, hogy az elején elég nehezen hangolódtam rá a stílusra, cselekményre… valahogy nem akart beindulni. Nem is nagyon értettem, hogy miről van szó. Adott egy író, akit hat kísértet követ. Ezek most a szó szoros értelmében vett szellemek vagy csak utalás arra, hogy bizonyos személyek emléke nyomasztja? Amikor erre végre választ kaptam, akkor kezdtem el igazán élvezni a regényt. Vagyis... vigyázat! Nagyjából a könyv végéig semmiben sem lehetsz biztos! Csak abban, hogy az első néhány fejezet után egy hihetetlenül olvasmányos, izgalmas, meghökkentő világba csöppensz bele.

Figyelem! Azok, akik azzal a rossz szokással vannak megáldva, hogy előrelapoznak a könyvben, most ne tegyék! Tényleg ne! „Csak az utolsó oldalt” se. (Igen, tudom, hogy milyen nehéz, én is közétek tartozom.)

Tetszett, hogy az egyes fordulatokról mindig egy-egy fejezet végén rántotta le a leplet a szerző. Kezdődött egy kísértetes sztorival, majd átment egy romantikus hangvételű írásba, onnan egy bérgyilkosos, majd egy maffiatörténetbe – bevallom, megijedtem, hogy ez a szál majd nagyon rányomja a bélyegét a regényre, de szerencsére minden jól volt adagolva.

Lényegében az egész könyv egy romantikus regény, csak hatvannyolcezer csavarral és némi akcióval. Végül is csak a felesleges szereplőket kellett eltenni láb alól, hogy Ed és az ő titokzatos hölgye egymáséi lehessenek… vagy nem így lesz? Hát… az biztos, hogy Darren Shan regényében senki sem az, akinek először mondja magát! De még csak az sem, akinek másodszor.

Ajánlom azoknak, akik nem egy nyugodt, lagymatag olvasmányra vágynak, hanem valami eszméletlen pörgősre, némi humorral és nyers, szókimondó stílussal megfűszerezve!

A bejegyzés trackback címe:

https://lulmakonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr988479990

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Wolfy27 2016.03.15. 17:33:19

Most már tudod, hogy miért a kedvenc Darren Shan könyvem. Örülök, hogy neked is tetszett :)

KönyvParfé 2016.03.17. 19:26:37

Wow! Ez most nagyon tetszik! Darren Shan vámpíros sorozatát régen elkezdtem, aztán a 4. és 5. részt nem tudtam megszerezni, mert egy kisfiú ráült, és évekig nem hozta vissza a könyvtárba. :) A Démonvilág sorozatát sikerült teljes egészében elolvasnom. Eléggé rendben van! :) Így most nagyon örülök a bejegyzésednek, mert nem is tudtam, hogy felnőtteknek is ír könyveket. A hétvégén biztosan megyek könyvtárba, ezt ha törik, ha szakad, beszerzem. Viszont azt nem tudom megígérni, hogy nem lapozok előre a könyvben.... nehéz változtatni a berögződött rossz szokásokon. :) :) :)

Lulma 2016.03.19. 10:04:35

@KönyvParfé: Tényleg, volt a Démonvilág is... szerintem abból csak egy részt olvastam, annyira nem jött be. Az árnyak asszonya sokkal jobb:)
Hát igen, én is sajnos ellőttem magamnak a "poént" a végén de... végül is nem a MI a lényeg, hanem a HOGYAN.