S. K. Tremayne: Fagyos ikrek
2016. február 12. írta: Lulma

S. K. Tremayne: Fagyos ikrek

Az ikres sztorikat imádom. Igazából mindent, ami ikres. Régen mindig arról álmodoztam, hogy egy nap majd ikreim lesznek… Ez a könyv végre eltántorított ettől a szándéktól.. :D

A történet szerint Angus és Sara, a látszólag boldog szülők két kislányt nevelnek. Lydia és Kirstie egypetéjű ikrek. Külsőleg teljesen egyformák, ám a személyiségük más. Még a család kutyája is máshogy viselkedik velük. Egy nap az egyik iker balesetet szenved és életét veszti. Az édesanya azonosítja a holttestet. Biztosan állítja, hogy Lydia halt meg.

A gyászoló család egy ideig semmi változást nem észlel, ám egy évvel a baleset után Kirsten furcsán kezd viselkedni. Lydia játékaival kezd játszani és úgy reagál egyes dolgokra, ahogy azt halott testvére tenné. A szülőkben felmerül a gyanú… Tényleg Lydia halt meg? Hamarosan Kirsten borzalmas vallomással áll elő: Nem érti, miért szólítja őt mindenki Kirstennek, mikor ő Lydia. Kirsten az, aki meghalt.

Eközben a kételyek közt gyötrődő család egy kis skót szigetre költözik. (Skót táj, világítótorony – kell ennél jobb helyszín?) Reménykednek benne, hogy megoldódik minden és fény derül a titokra. Bár szeretnék tudni az igazságot arról, hogy pontosan melyik gyerekük halt meg, abban egyetértenek, hogy az életben maradt kislánynak lassan újra be kell illeszkednie a közösségbe. Az új iskola azonban előhozza Lydia/Kirsten rejtett szorongásait. Különös, zavart állapotba kerül. Már maga sem tudja, hogy pontosan kicsoda és úgy érzi, halott ikre mindenhol vele van.

Mikor elkezdtem olvasni a regényt, csak egy újabb ikres sztorira számítottam, de egy-kettőre egy hihetetlenül izgalmas thrillerrel találtam szembe magam. Kereken három óra alatt el is olvastam az egészet! Fantasztikusan ábrázolta az író az ikrek közötti mély és mások számára érthetetlen köteléket, illetve tálalta a titokzatos eseményeket.

A szülők nekem végig unszimpatikusak voltak, főleg az anyuka, így egyrészt nem ért váratlanul az, hogy ő takargat valamit, másrészt viszont még így is meglepett a könyv végén lévő csavar. Elnyerte a tetszésemet, hogy minden apró kérdésre kaptam választ, nem hagyott elvarratlan szálakat a szerző. A borító alapján kísértetes dolgot vártam, de kellemes csalódtam. Jó volt, hogy emberi tettekkel magyarázta meg Tremayne az egyes történéseket.

Amit negatívumként emelnék ki, az a gyász miatt széteső, a házasságot, összetartást megkérdőjelező szülők lennének. Erről a témáról sokat olvastam már másoktól, kissé klisés.

Ennek ellenére valahogy mégis kerek egész a történet és szerethető. Pörgős, izgalmas a cselekmény, a rejtélyre pedig, hogy pontosan mi történt a baleset éjszakáján, tényleg csak az utolsó fejezetben derül fény. Előre lapozni nem ér, olvasd el inkább az egészet! :)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lulmakonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr178385430

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KönyvParfé 2016.02.13. 17:20:27

Awwww! A vonaton ma ezt olvastam és már félig végeztem vele. Tényleg nagyon izgalmas, Te meg még elhúzod az orrom előtt a mézesmadzagot. :) Na jó, nem mondom, hogy nem lapoztam a végére.... rossz szokásom... de még így is képes fenntartani a figyelmemet.

Lulma 2016.02.20. 15:15:15

@KönyvParfé: én is állandóan ezt csinálom... mondjuk talán az egyik előnye az e-könyveknek, hogy ott nehezebb előre lapozni (legalábbis az én olvasóm kicsit lassú) így legalább akkor nem esek kísértésbe, ha nem papír alapú könyvet olvasok

KönyvParfé 2016.02.20. 15:17:34

@Lulma: Ezt e-bookon olvasom és találomra irkálom be ilyenkor az oldalszámokat. Kicsit olyan érzés, mint a szerencsesüti! :) :)