Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója
2016. január 25. írta: Lulma

Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója

Aki nem tudja, tanítja. Ez az alapja Sophie Kinsella helyzetkomikumokban bővelkedő szórakoztató regényének.

Becky Bloomwood ugyanis vásárlásfüggő, azaz „boltkóros” létére pénzügyi tanácsadóként dolgozik egy magazinnál. Tanácsai nem rosszak, csak éppen ő maga nem tudja őket megfogadni. Ahogy megérkezik számlájára a fizetése, máris elkölti egy új sálra, kasmír pulóverre vagy olyan kacatokra, amikre azután rá sem néz. A vásárlás a szenvedélye. Neki egy üzlet maga a mennyország. A fények, az illatok, a pénztárgépek kattogása, a nyüzsgés, a válogatás az árucikkek között… őt sokkal jobban elvarázsolja, mint aztán magának a terméknek a használata és élvezete. Legyen szó ruháról, cipőről, ékszerről, táskáról, konyhai kiegészítőkről, lakásdekorációról… Bármi jöhet. Természetesen a napi étkezéseit is a legelegánsabb helyeken ejti meg. Nem csoda hát, hogy úszik az adósságokban és naponta kapja a felszólító levelet a bankjától, akik lassan az adósok börtönével fenyegetik.

Becky lakótársa és legjobb barátnője, Suze ösztönzésére spórolni kezd. Elhatározza, hogy magának fog főzni és csak a legszükségesebb dolgokat veszi meg. Persze ennek is csak költekezés lesz a vége. A főzéshez eszközök kellenek, receptek, az egész heti „spórolás” után pedig Beckí úgy érzi akár meg is jutalmazhatja magát egy éttermi vacsorával és egy újabb shoppingolással.

Ördögi kör ez, egymást követik a kiadások és a bakik. Minden egyes oldalon nagyon jól mulattam! Amellett, hogy Becky egy végtelenül idegesítő szereplő és néha legszívesebben már ráordítottam volna, egy nagyon szerethető embernek tartom. Céltudatos, mindenről van véleménye, változásra képes. Igen, nagy nehezen képes rá… valamilyen szinten. Nagy szerepet játszik az életmódváltásában a jóképű üzletember, Luke Brandon felbukkanása. A romantikus szál és Becky mókás bukdácsolása arányosan szövi át a könyv cselekményét.

Eleinte ódzkodtam ettől a könyvtől, mert a belőle készült film nem igazán nyerte el a tetszésemet, de szerencsére kellemesen csalódtam! Ez a történet nem csak egy felszínes plázacica románcáról szól. Valósághűen ábrázolja az ilyen típusú szenvedélybetegek életét és azt, hogy mennyire bedől az utca embere a különböző akcióknak, milyen könnyen átverhető a gyanútlan vásárló.

Összességében tetszett a könyv. Az irritáló főszereplőn hamar túltettem magam, inkább csak élveztem a humoros kalandokat. Nem vagyok benne biztos, hogy a folytatásokat el fogom olvasni, mert lehetséges, hogy a további részek már csak erőltetett másai lennének az elsőnek, de majd meglátom. Az biztos, hogy ez jó volt, és kicsit talán minden lány magára ismerhet Beckyben!

A bejegyzés trackback címe:

https://lulmakonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr668313146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anna Ann 2016.01.26. 09:01:58

Nagyon örülök, hogy írtál erről is! Szeretem Sophie Kinsella könyveit, és emlékszem, ezen én is jól mulattam. Becky elég hajmeresztő szituációkba keveredik. Tervezed a folytatásokat is?

Anna Ann 2016.01.26. 09:04:08

A kérdés törölve, olvasom, hogy nem biztos. Eddig még én sem olvastam őket, de csak azért nem mert épp nem voltak a könyvtárban. Nem tudom, már annyi folytatás lett, hogy talán túlzás is...

Lulma 2016.01.26. 16:44:13

@Anna Ann: Talán még a 2. részét megpróbálom, ha már úgyis megvan :)

KönyvParfé 2016.01.26. 17:49:58

Én nem olvastam a boltkóros sorozatot, de a Tudsz titkot tartani? című könyvét nagyon szeretem. Azon mindig rengeteget röhögök, pedig a főszereplő tényleg nagyon béna. A most hozott könyvedből készült film valóban egyszer nézős kategória, de láttam már ennél rosszabbat is. :)