Aki nem tudja, tanítja. Ez az alapja Sophie Kinsella helyzetkomikumokban bővelkedő szórakoztató regényének.
Becky Bloomwood ugyanis vásárlásfüggő, azaz „boltkóros” létére pénzügyi tanácsadóként dolgozik egy magazinnál. Tanácsai nem rosszak, csak éppen ő maga nem tudja őket megfogadni. Ahogy megérkezik számlájára a fizetése, máris elkölti egy új sálra, kasmír pulóverre vagy olyan kacatokra, amikre azután rá sem néz. A vásárlás a szenvedélye. Neki egy üzlet maga a mennyország. A fények, az illatok, a pénztárgépek kattogása, a nyüzsgés, a válogatás az árucikkek között… őt sokkal jobban elvarázsolja, mint aztán magának a terméknek a használata és élvezete. Legyen szó ruháról, cipőről, ékszerről, táskáról, konyhai kiegészítőkről, lakásdekorációról… Bármi jöhet. Természetesen a napi étkezéseit is a legelegánsabb helyeken ejti meg. Nem csoda hát, hogy úszik az adósságokban és naponta kapja a felszólító levelet a bankjától, akik lassan az adósok börtönével fenyegetik.
Becky lakótársa és legjobb barátnője, Suze ösztönzésére spórolni kezd. Elhatározza, hogy magának fog főzni és csak a legszükségesebb dolgokat veszi meg. Persze ennek is csak költekezés lesz a vége. A főzéshez eszközök kellenek, receptek, az egész heti „spórolás” után pedig Beckí úgy érzi akár meg is jutalmazhatja magát egy éttermi vacsorával és egy újabb shoppingolással.
Ördögi kör ez, egymást követik a kiadások és a bakik. Minden egyes oldalon nagyon jól mulattam! Amellett, hogy Becky egy végtelenül idegesítő szereplő és néha legszívesebben már ráordítottam volna, egy nagyon szerethető embernek tartom. Céltudatos, mindenről van véleménye, változásra képes. Igen, nagy nehezen képes rá… valamilyen szinten. Nagy szerepet játszik az életmódváltásában a jóképű üzletember, Luke Brandon felbukkanása. A romantikus szál és Becky mókás bukdácsolása arányosan szövi át a könyv cselekményét.
Eleinte ódzkodtam ettől a könyvtől, mert a belőle készült film nem igazán nyerte el a tetszésemet, de szerencsére kellemesen csalódtam! Ez a történet nem csak egy felszínes plázacica románcáról szól. Valósághűen ábrázolja az ilyen típusú szenvedélybetegek életét és azt, hogy mennyire bedől az utca embere a különböző akcióknak, milyen könnyen átverhető a gyanútlan vásárló.
Összességében tetszett a könyv. Az irritáló főszereplőn hamar túltettem magam, inkább csak élveztem a humoros kalandokat. Nem vagyok benne biztos, hogy a folytatásokat el fogom olvasni, mert lehetséges, hogy a további részek már csak erőltetett másai lennének az elsőnek, de majd meglátom. Az biztos, hogy ez jó volt, és kicsit talán minden lány magára ismerhet Beckyben!