Két "őszi legyecske"...
2015. október 17. írta: Lulma

Két "őszi legyecske"...

Fárasztó heteket hagytam magam mögött. Hosszú, borús őszi hétköznapok, estig tartó munka, nyomasztó esős idő, betegség… Talán az egyetlen vidám dolog az volt, hogy ismét tengerimalac tulajdonos lettem. :) Illetve szerencsére sokat olvastam, hiszen nincs is jobb ezeken a hideg őszi estéken, mint a bekuckózás, illatgyertyázás, tea kortyolgatás és egy könyv lapozgatása. Írni viszont nem igazán volt kedvem. Hogy visszalendüljek, két „őszi legyet” hoztam most: Nekem ezek olyan kis semmilyen, egyszer olvasható, nem túl maradandó élmények lettek. Nézzük, hogy melyik is ez a két könyv:

Louise Douglas: Hiányzol

Adott egy férfi és egy nő, mindketten egyedülállók. Fen egy könyvesboltban dolgozik és egyedül neveli kisfiát. Az apával nem tartják a kapcsolatot. Befogadja a házba Seant, aki épp válni készül Belle-től. Van egy kislányuk, aki mostantól apjával csak hétvégén tud találkozni. Fen már rég nem volt férfival, így mikor véletlenül meglátja a zuhany alatt Seant, persze rögtön felkelti az érdeklődését és már csak a pasira tud gondolni. Sean-nek pedig jól esik a nő közeledése, hiszen amúgy is ráfér már egy kis vigasztalás. A flörtből szerelem alakul. A lényeg ennyi, közben még Fennek van egy kis titka a múltból. Kis szenvedés, titkolózás, tétovázás, de a sztori vége nyilvánvaló.

Saskia Noort: Az ínyenclub

Ez már érdekesebb regény. Nem tudtam megszeretni, egyszerűen minden szereplő ellenszenves, hazug, kétszínű és álnok. 40-es éveik felé közeledő (vagy azt meghaladó) meglett családos emberek, akik úgy isznak és buliznak szinte minden nap, mintha kamaszok lennének. A gyereket meg legtöbbször csak leültették a TV elé, aztán tessék, idd meg a kakaódat és nézd a mesét. Tehát ez a nem túl rokonszenves baráti társaság alkotja az „Ínyencklubot”. Házaspárok, akik közül a nők összejárnak pletykálni és főzőcskézni, a férfiak meg dolgoznak és néha ők is megjelennek egy-egy partyn. Ám amikor egy komolyabb tragédia történik, azonnal kiderül, hogy ezek a kapcsolatok mennyire felszínesek és mennyire csak a külcsínre mentek rá ezek a „barátságok”. Nem mondom, fordulatos volt, de olvastam már jobbat is. Elgondolkodtató, hogy az életben hányszor van olyan, hogy bekerülünk egy társaságba, ami negatív hatással van ránk. Ilyenkor nehéz ebből kikeveredni és továbblépni, új barátságok felé.

A fenti két könyvet nem ajánlásképp írtam, inkább csak említésszinten, hátha valaki egy unalomig ismert love storyra vagy egy krimire vágyna. Hosszabb buszozások alkalmával mindkettő jobb, mint a semmi. :D

A bejegyzés trackback címe:

https://lulmakonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr457985823

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.