Yann Martel: Pi élete
2015. szeptember 20. írta: Lulma

Yann Martel: Pi élete

- Csodálatos utazás

A Pi életéről elég sokáig tartottam, gondolván ez valami matematikusról szólhat, az meg engem nem érdekel, ahogy leérettségiztem, igyekeztem minél távolabb kerülni a matematikának még csak a gondolatától is. Ja, hogy nem is erről szól? Oké, akkor megnézem. Nagyon tetszett, valóban egy csodálatos utazás volt, a lelkem is felemelkedett…  a végén pedig lezuhant. Ez most komoly? Nem jutottam szóhoz a döbbenettől. Nem volt kérdés, hogy könyv formájában is át akarom élni az egészet.

Fülszöveg: "Pi Patel különös fiú. Egyesek szerint (közéjük tartoznak a szülei is) bogaras. Tizenhat évesen elhatározza, hogy nemcsak hindu akar lenni (születésénél fogva az), hanem keresztény és moszlim is. És keresztül is viszi az akaratát: nemcsak hogy megkeresztelkedik, de beszerez egy imaszőnyeget is. Hősünknek már a neve is furcsa: keresztnevét – Piscine Molitor – egy párizsi uszodáról kapta. Iskolatársai persze Pisisnek csúfolják, mire ő lerövidíti a nevét, és a gyengébbek kedvéért felírja a táblára: π=3,14.

Az is furcsa, hogy egy állatkertben lakik Pondicherry városában, amelynek apja a tulajdonosa és vezetője. És éppen itt kezdődnek a bajok: az állatkert nem jövedelmező – a család úgy dönt, hogy eladja az állományt, s átköltöznek Kanadába. Az Észak-Amerikába szánt példányok egy része velük utazik a Cimcum nevű teherhajón. A hajó egy éjszaka valahol a Csendes-óceán kellős közepén elsüllyed. Az egyetlen túlélő Pi Patel – valamint egy mentőcsónak-rakományra való állat: egy zebra, egy orangután, egy hiéna – és egy bengáli tigris!

Kezdetét veszi a jámbor, vallásos és vegetáriánus Pi több mint kétszáz napos hányódása a végtelen vizeken. Vajon mennyi és miféle leleményességre van szükség ahhoz, hogy egy kamasz gyerek meg egy két és fél mázsás tigris kialakítson valamiféle békés egymás mellett élést? S ha ez sikerül is, honnan és hogyan szereznek ételt-italt ilyen hosszú időn át? Egyáltalán: mivel telhet ilyen hosszú idő a végtelen, de korántsem kihalt tengeren? Milyen kalandok, milyen élmények várnak rájuk? Meg lehet-e úszni ép ésszel az ilyesmit?"

Egy bölcsődei csoportban dolgozom. A gyerekek szeretnek együtt játszani. Az egyik kisfiú mindig lökdösi a többieket, verekedik, szétrombolja, ha a többiek építenek valamit. A társai sokat sírnak miatta, nagyon hangos az egész. Nehéz fegyelmezni ezt a kisfiút.

Egy anyamedve neveli a kis medvebocsait. Szeretetteljes környezetben, békésen élnek együtt, sokat birkóznak egymással a kis mackók. Az egyikük viszont harap, pofozkodik és rúg is közben, fájdalmat okozva ezzel a testvérkéinek. Zeng az egész barlang tőlük. Az anyamedvét mindez nem zavarja, mert tudja, hogy később ez a kis bocs lesz a legerősebb és majd megvédi leendő családját. Melyik történet igaz? Amelyikben hiszünk.

Pi elmesél egy gyönyörű történetet, melyben elsüllyed a szülei hajója és az egyetlen túlélő ő, egy zebra, egy orángután, egy hiéna és egy tigris. Aztán elmesél még egyet. Hogy melyik az igazság? Csak képzelet szabja meg. Igen, van olyan helyzet, amikor inkább utazol együtt egy bengáli tigrissel. (Remélem, nem okoz meglepetést, de a többi állat, engedve a természet törvényeinek, értelemszerűen egészen gyorsan kinyírja egymást.)

„A jegypénztár mögött apa vörös festékkel felpingálta a falra: TUDJA, MELYIK A LEGVESZÉLYESEBB ÁLLAT AZ ÁLLATKERTBEN? Nyíl mutatott egy keskeny függöny felé. Annyi lelkes, kíváncsi kéz húzta el a függönyt, hogy rendszeresen ki kellett cserélnünk. A függöny mögött egy tükör állt.”

Igazán érdekes és izgalmas regény ez. Yann Martel kétféle történetén valószínűleg sokan bosszankodnak, de jó értelemben. Zseniálisan készítette elő a könyv utolsó lapjain található nagy csavart, amely teljesen más megvilágításba helyezi Pi utazását.

Számomra az egyetlen negatívum az volt, hogy felépült bennem Piről egy kép. Egy olyan kép, amely túlságosan is jóságosnak, jólelkűnek, nemesnek festette le őt. A másik történetben pedig ez a kép egy kissé mást mutat. Bár fantasztikus volt a fordulat, mégis maradt egy csepp keserű utóíz a számban.

Utólag nem bánom, hogy előbb láttam a filmet. Azt gondolom, hogy ez egy olyan történet, amit minimum kétszer kell olvasni. Vagy az egyik olvasást kiválthatja a film, de mindenképp elő kell venni újra, átrágni magunkat rajta, beletemetkezni, továbbgondolni… Nekem ezt adta ez a történet. Kellemes töprengenivalót azon az utazáson, amit Életnek hívnak.

„Nagy igazság, hogy akikkel találkozunk, megváltoztathatnak bennünket, néha olyan mélységesen, hogy utána még a nevünkben sem vagyunk ugyanazok.”

A bejegyzés trackback címe:

https://lulmakonyv.blog.hu/api/trackback/id/tr157802690

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anna Ann 2015.09.20. 14:53:32

Tényleg jó, hogy nem matematikáról van szó, legalábbis nem abban az értelemben (nekem sem a kedvencem a tárgy). A történet egyébként nagyon elmegy a vallás irányába is? (a fülszöveg alapján ítélve) Vagy inkább kaland?

Lulma 2015.09.20. 15:23:37

Pi az elején azzal kezdi, hogy tud egy olyan történetet, amitől hinni fogsz Istenben. Számomra nem igazán a hitről szólt. Nem is akartam ezt a vallási dolgot beleírni mert nem akarom bírálni. Valamennyire benne van, hogy neki sokat segített, hogy minden nap imádkozott, de nem volt olyan érzésem, hogy ez már túl sok, pont illett bele.